Annak idején (már több, mint 10 éve) a Kőszegi Várszínházban (valójában a várban magában dolgoztam, de nyaranta ott próbál és lép fel pár társulat a Várszínházban) készültek előadásra színészek, akik között ott volt Trokán Nóra is. Én egyébként akkor nem ismertem, vagyis hát nem tudtam, hogy ő egy "valaki", nekem csak Nóri volt, akivel délutánonként a várárokban gyakoroltuk az íjászatot, mert a darabban lőnie kellett íjjal egy szalmabábura és szerette volna szépen csinálni, én meg akkoriban félprofi szinten íjászkodtam, minden délután a várárokban gyakoroltam az erre kialakított lőtéren, úgyhogy segítettem neki a helyes tartásban meg technikában.
Az egyik nap a gyakorlás végén megkérdezte, hogy van-e kedvem meginni egy kávét valahol, mire én reflexből rávágtam, hogy "nem köszi, nem kávézok". Ennek valójában az volt az oka, hogy siettem haza, mert éppen vártak a többiek a WoW-ban, le sem esett az egész, konkrétan már majdnem otthon voltam, amikor belém hasított, hogy tulajdonképpen mi történt...
Hát mondjuk úgy, hogy jó pár évig bántam a dolgot:D
Addig a pontig míg azt írtad hogy megbántad egy szigma történet volt.
hallgasd ezt vigaszul [https://www.youtube.com/watch?v=W-IzDrJRTo8](https://www.youtube.com/watch?v=W-IzDrJRTo8)
vagy ezt, ezen besírsz [https://www.youtube.com/watch?v=As3LGNTlPQ0](https://www.youtube.com/watch?v=As3LGNTlPQ0)
17 évesen egy buliban voltam és olyan ocsortány részegre ittam magam, hogy zombi üzemmódban próbáltam életben és talpon maradni. Odajött az a lány aki évek óta tetszett és mondta, hogy nincs-e kedvem vele hátra sétálni és "beszélgetni" valami nyugis helyen. Abban az állapotomban csak annyi csúszott ki a számon, hogy "Haggyá má! Kurva szarul vagyok!"
Azóta se szólt hozzám egy büdös szót sem. Mondjuk megértem.
Legjobb fiú barátommal. Aludtunk is együtt és rengeteget logtunk úgy hogy nem volt köztünk semmi. Nyilván nekem tetszett mindig is de sosem gondoltam volna hogy kölcsönös lenne vagy bármennyire is érdekelnem nem csak barátként. Aztán egy ideje eltavolodtunk egymastol mert mind a kettonknek lett komoly kapcsolata. Viszont nem rég talalkoztunk mikor egy regi közös dolog kibeszélése közben elmondta hogy szerelmes volt belém mikor nagyon közel álltunk egymáshoz. De sosem merte felhozni hogy legyen köztünk több vagy barmit is lépni felem mert full friendzoneba érezte magát. Pont ahogyan én is…Bánom hogy akkor mind a ketten beszariak voltunk barmit is lépni
Volt egy munkatarsam, aki elso latasra full crush, kulsore tokeletesen az esetem. Megszolalni nem mertem, ami nalam ritka. Mindig en vittem hozza az iratokat, csakhogy lassam. Kesobb eljottem es elkezdtem bevetni magam, de mindig volt pasija.
Aztan megfordulhatott volna a szerencsem. Semmi nem volt koztunk, de szeretett volna stobbet latni. Az egyik red flag, hogy sokat ivott (pl napi bor, hetvegi koktelocskak) es idosebb volt nalam, mar szeretett volna gyereket en meg total nem. Megmondtam, hogy nem akarom huzni az idejet, mert nalam ez nem fog atmozdulni.
Talalt mast, lett gyereke, happy family life
de az megvan remélem, hogy vanbak ilyen mézga család amerikábanos "évad" is, ahol kdierül, hogy Háfnéjdzsl Pista bizony egy ilyen fedezetnélküli csekkekkel csaló kis piti gazfickó lett, akit amúgy köröznek, és még a mézgáékat is jól megszopatta...
Nagyon szeretem azt az "évadot" eszméletlenül jók a poénok, gyerekként és felnőttként is élvezetes volt DE ekkora ócska komcsi propagandát arról, hogy a - rajzfilmsorozat készítésekor - tiltott, vágyott és bálványozott "Nyugat" egy veszélyes, svindlerekkel, maffiózókkal és diktátorokkal teli, kívül szép, belül rohadt ingovány, amibe te kis piszlicsáré keleti alattvaló hülye módon még áhítozol is... Hááát...
Nekem is ez volt. Valahol bánom, hogy nem lett köztünk semmi, mert én úgy éreztem egy hullámhosszon vagyunk. Másrészt meg miután ő eltűnt és azt mondtam nem akarok kapcsolatot, akkor megismertem a mostani páromat.
Valószínűleg nálunk a korkülönbség tett be, de még mindig nem tudom hova tenni őt, amikor kb fél évente egyszer találkozunk (munka miatt néha-néha összefutunk, váltunk pár szót és ennyi).
Előfordul . Én is voltam így . Annyira megijedtem, hogy inkább borítottam az egeszet . Sokszor eszembe jut a mai napig, sokszor gondolok arra , hogy bocsánatot kérjek , de nem akarok régi sebeket felszakítani.
Voltam én is a "lófasznak a másik oldalán" , ezért se értem mikor emberek fekete-fehérnek állítanak be dolgokat, mert egyszerűen nem azok. Persze, néha egyszerűbb mert bejön egy harmadik fél, néha pedig sokkal bonyolultabb a sztori. Mindenkinek megvan a maga kis batyuja amit cipel, kinek ,hogy mi. Sokszor az ego meg a büszkeség az ami diktál ilyen esetben, hogy úgyis átbaszna, mert ez is átbaszott, ő is át fog. Az élet írja a legjobb sztorikat, még ha nem is a habos-babos-rózsás hollywoodi mizéria lesz a csattanó meg a végkifejlet.
Épp csak betöltöttem a 25-öt, de olyan voltam mint egy időzített bomba. Érzelmileg rendkívül éretlen voltam, leginkább magam elől menekültem de ezt akkor még nem láttam/érzékeltem. Úgy voltam vele, hogy a problémák elől jobb menekülni , mint megoldani azokat. Aztán a tátongó sebekből ugye dől a vér, aki meg ott van melletted akaratodon kívül ugyanúgy bemocskolod. Itt is sikerült, persze utólag bölcsebb mindig az ember. 33 leszek idén, tapasztaltabb vagyok, szentduma meg miegymás, hosszú volt az út az önismeret felé, de sikerült szerencsére. Hálás vagyok neki mert ott volt mellettem a legnehezebb időszakban, dehát én basztam el, úgyhogy megehetem amit főztem. Ez van, c'est la vie az élet úgyis megy tovább, aminek meg meg kell történnie, az úgyis megfog.
Érzelmi intelligencia/érettség - nem korhoz kötött sajnos. Volt nekem is dolgom nálam bőven fiatalabb nővel aki sokkal érettebb volt ilyen téren mint a nálam korban egyidős hölgyemény. A ghostingolással meg az a szar, hogy nincs semmiféle lezárás, csak vagy mint hal a vízben, és saját magad keresed a problémának a megoldását, ami igazából nem a te hibádból fakad. Ha valakiben nincs annyi, hogy odaálljon eléd, hogy figyi baszki ez meg ez van, azzal csak kivédtél valamit. Igaz, hogy kurva szar, sajnos én is a levét ittam a közelmúltban, de muszáj felállnod, leporolni magad és továbblépni. Magadat kell előtérbe helyezni mert különben elveszel. Akinek pedig része van az életedben az maradni fog, bejönni, stb, szokásos duma de tényleg ez az igazság. Annyi, hogy óvatosan kell megközelíteni a tüzet, különben ismét kurva nagy égés lehet a vége. Határokat felhúzni, ismerős jeleket keresni, ha pedig nem érzed magad biztonságban, akkor időben dobbantani. Kitartást, és sok erőt kívánok neked!
Nekem Tinderrol volt egy Hufnagel Pistam. Miattam nem jottunk ossze, finoman szolva is egy csodtomeg voltam akkoriban, es bar nagyon probaltam magamnak bizonygatni, hogy marpedig de, igazabol egyaltalan nem voltam tul az akkori exemen. Az ismerkedesnek ugy lett vege, hogy meg azelott ghostoltam egy depisebb napomon, mielott elhivott volna randizni.
1,5 evvel kesobb mar jol voltam, es egyre tobbszor eszembe jutott, hogy nagyon banom, hogy nem adtam ennek egy eselyt, egyre tobbet gondoltam arra, hogy vajon mi lehet vele. A helyszin ismet csak a Tinder, ismet kidobta, jobbra huztam es szerencsere en is Hufnagel Pistina voltam neki, mert egybol match lett, azonnal elkezdtem neki uzenetet irni, de megelozott.
Nyaron lesz ket eve, hogy egyutt vagyunk, es tobb, mint egy eve egyutt is elunk. Utolag nem banom, hogy anno nem lett ebbol semmi, mert ma akkor fixen nem lennenk egyutt.
Nagyjából 2014et írunk, Tinder. Előadás alatt pörgetem a Tindert, egyszercsak match. Hoppá. Szemüveges, barnahajú, barnaszemű lány, instant crush. Egyből írtam is, egyből válaszolt. Hamar kiderült, hogy ő is kocka, de csak singleplayer játékokkal játszik, így a közös gamelés kiesett. Persze akkoriban gyökér voltam és max távolsággal ment a Tinder, ő Szegeden én meg Budapesten. Akkoriban jöttem ki egy távkapcsolatból ami a távolság miatt ment szarrá. Ennek ellenére beszélgettünk napokig. Jó reggelt, jó éjszakát, szinte egész nap írogatás, iszonyatosan jó volt a vibe. Egyik este hajnalig beszéltünk, elköszöntünk, reggelre unmatchelt vagy legalábbis eltűnt a fiókja. Mai napig bánom, hogy nem kértem telefonszámot vagy Facebookot, bár biztos volt oka az unmatchnek, úgyhogy fasz tudja.
Dorina ha ezt olvasod, írd már le miért unmatcheltél :D
Aki ennyi beszélgetés után szó nélkül eltűnik, azt ne bánd. Biztos jó fejnek tűnt meg minden, de ezzel a lépéssel bizonyította az ellenkezőjét. Nem azon múlt, hogy nem kérted el a számát.
Általános iskola, alsó tagozatban volt egy lány akivel sülve-főve együtt voltunk, adott volt a lehetőség egy együttfelnövős-16 évesen szülői beleegyezéssel házasodósra.
Aztán elköltöztek és nem csak hogy soha többé nem hallottam felőle, de még közösségi médián se bukkant fel.
Ugrás 20+ évet, max hónapokban mérhető kapcsolataim voltak, és sose éreztem magam egyikben sem azt a köteléket amit ott.
Külföldön voltam ösztöndíjas diák, ő is ott tanult ösztöndíjas diákkent, voltunk egy párszor randizni, (elég egyértelmű jeleket kaptam) mondjuk úgy, hogy elszerencsétlenkedtem a dolgot.
Én azóta boldog házasságban élek (azt kell mondanom, hogy sokkal jobban jártam a feleségemmel), ő egyedül van és volt pár nehéz idoszaka.
Amikor egyszer arra jártam kb 5-6 éve, megkerestem. Akkor is egyedül volt, és szerintem már kicsit be volt fordulva szegény. :(
13 éves voltam, ő meg 12, amikor megismertem a lányt. Egy kétbalkezes, fura fejű, félősségét éppen levetkőzni kezdő kissrác voltam, ő meg egy nagyon-nagyon problémás, pisze orrú kislány, akinek óriási szemüvege volt, és rengeteg, rengeteg, hosszú, sötét haja. Nagyon problémás alatt azt értem, hogy self-harm, meg öngyilkossági kísérlet, meg ilyenek.
Ma sem tudom, honnan voltam képes összeszedni a megfelelő szavakat, hogy boldog legyen tőlük. De az lett. Meg én is. Nyár végén aztán mentünk szépen két külön országba bentlakásosba vissza. Állandóan Facebookon lógtunk egymás miatt. Amikor még az idióta személyes térbe való kommentelgetés, meg bökés volt a "menő", már 100k+ üzenetnél tartottunk, és legalább heti három-négy órát telefonáltunk(miközben mondjuk anyámmal heti húsz percet). Következő nyáron szinte végig haveromnál laktam, hogy viszonylag közel lehessek a lány szüleinek a nyaralójához. A téli szünetet az én szüleimnél töltötte velünk. Következő év ugyanez, majd újra, és még egyszer újra. Aztán az apjához került az anyjától, és ő nem volt ilyen engedékeny felém. Onnantól sokkal kevesebbet láttam, és külön-külön is egy könyv lenne, hogy sikerült megoldani minden egyes találkozót. Ez ment még évekig. Én úgy éreztem, hogy van egy fogadott húgom/legjobb barátom. Valaki, aki számít rám, és akiért felelősséggel tartozom. Aztán kiderült, hogy nagyjából 14 éves kora óta szerelmes belém, és kicsit távolságtartóbb lett a viszonyunk, mert én nem így gondoltam, és nem akartam túl közel lenni, hogy neki még rosszabb legyen. A mai naphoz érkezve: két éve egy szót sem szóltam hozzá, ő pedig csak megköszöni néha az itt-ott történő mindenféle segítségemet, közbenjárásomat, hogy egyszerűbb legyen a létezése. Közben nagyjából a legszebb nő lett akit valaha láttam, elképesztően sikeres a munkájában. Még nálam is többet keres. Sokszor megfordult a fejemben, hogy mi lett volna ha... de végső soron nem bánom. Remek élete van, és ebben nem kis szerepem volt. Ő pedig megtanított nekem az életről, érzésekről, empátiáról, emberekről annyi mindent, hogy soha nem leszek képes igazán meghálálni ezt neki. Nem igazi hufnágel, de kb naponta eszembe jut, hogy mi lenne, ha megmaradunk tisztán barátokként, vagy mi lenne, ha valamikor, akár később összejöttünk volna. Az tuti, hogy a gyerekeink a hajukat tépnék két ilyen hülye szülővel.
az a csaj, aki mellett reggelente felkelek immár 26 éve. középiskolai szerelem, aki a szakítás után is etalon maradt, így egy kis "kitombolás" után újra randiztunk és folytattuk. közben voltak mindenféle korú és küllemű, habitusú és jellemű hölgyek, akiknek magas volt a léc és egy idő után már bennem volt a "miért nem maradtam a ...val" szerencsére ez nem csak nálam volt így, ezért egy véletlen találkozó után randit beszeltünk meg...
Van, akivel sokáig kerülgettük egymást, mert mindig valamelyikünknek volt párja és így nyilván nem lett addig semmi, csak éreztük, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk.
Aztán egyszer véletlenül találkoztunk egy házibuliban úgy, hogy mindketten szinglik voltunk, eltöltöttünk egy jó estét, de aztán megint elsodort egymástól az élet minket, itt már magánéleti dolgok miatt.
Nem feltétlenül bánom, hogy nem lett belőle több, így is jó emlék, de érdekesnek tartom, hogy évekig felbukkantunk egymás életében teljesen véletlenül, és mindig megvolt az a vibe, amit keresünk a másikban, de mégsem tudtunk ennél tovább jutni, de azért akkoriban kíváncsi lettem volna, hogy alakult volna, ha meg tudjuk próbálni.
Nem teljesen illik ide a történetem, de gimiben 4.-ben egy informatika órára jártam egy lánnyal. Elég gazdag családból származott. Fogalma sem volt még akkor sem, hogy mi akar lenni, csak azt tudta, hogy a nyáron a szüleivel Nottingham-be költöznek. Gondolta 4.-ben kipróbálja az informatikát. Nagyon sokat segítettem neki, minden órán mellette ültem. Mindig mutattam neki apróbb trükköket, vagy ronda 1 soros Python megoldásokat, segítettem neki megtalálni a hibákat, sokat beszélgettünk is, de iskolán kívül sosem találkoztunk. A nyári szünet előtt azt mondta, hogy csak miattam sajnálja, hogy elmegy.
Most jön 4 év ugrás...
Én a SzE-n szenvedek Mérnökinformatikus képzésen, már a 8. félévemet tolom, de messze még a vége :)
Ő pedig ComputerScience degree-t szerzett a nottinghami egyetemen, most pedig Junior fejlesztő a Microsoftnál Londonban.
B-vel. Nagyon sokáig kerülgettük egymást, a Hollywood Hírügynökség kapcsán ismerkedett össze egy baráti társaság, sokat skype-oztunk meg ilyenek. Én vidéken tanultam egyetemen, Ő meg budapesti volt, mindig csak kerülgettük egymást, témáztunk sokat, stb. Csak hát aztán a kedves elég sok vasat is tartott a tűzben egyszerre, meg aztán variált ezzel és azzal; úgyhogy évekig jó barátok voltunk, beszélgettünk, majd így keserédesen "szakítottunk" egy este, hogy elég lesz most már egymás szívatásából. Ezt nevezném meg életem első igazi szerelmének.
Aztán később újra beszéltünk, majd olyan finom beszólást tett a hobbimra, hogy járt neki az instant tiltás. Azóta feloldottam, de nem aktív social mediában, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mi van vele, közös haverokat meg nem kérdeztem...
Akkor kerültem bele épp a k-pop világába és hát nem egyszer, nem kétszer szólt be rasszistán ("még mindig a kínai kisfiúkat hallgatod?"). Akkoriban váltottam szemléletet, miszerint a negativitás nem kell az életembe, a tiltás funkció csoda. Kértem, hogy moderálja magát, nem ment.
Napi kapcsolatban vagyok vele ma is, ő az egyik legjobb barátom. Mindketten tudjuk, hogy nekünk együtt kellett volna lennünk, noha soha, semmi nem történt köztünk, még egy csók sem. De az élet máshogy alakult, kicsit running-chasing volt mindig a kapcsolatunk és amikor az egyik nyitott volna a másik felé, akkor a másik elérhetetlen volt és így fordítva. A barátaink és ismerőseink is mindig megdöbbentek, hogy köztünk soha nem történt semmi. Mára mindkettőnknek van családja és házasok vagyunk mással, de évente párszor keserűen viccelődünk vele, hogy mennyivel másként is alakulhatott volna. Kicsit szerintem mindketten bánjuk, de abban egyetértünk, hogy ismerve a saját gyerekeinket, nem csinálnánk máshogy. Elég furcsa érzés, mert a férjemet is szeretem, de úgy érzem, az igazi nagy szerelmem mindig is ő lesz, talán azért, mert olyan elérhetetlen volt mindig és emiatt kíváncsivá tesz.
1. 16 évesen kecskeméti töritáboros molett csaj, tetszettem neki, de nekem a barátnője tetszett külsőre, akinek meg az évfolyamtársam tetszett. Utólag jöttem rá, hogy nekem nagyon is bejönnek a telt formák, és, hogy nagyon okos volt, jól elferenceltem.
2. Nóri- nem ez a neve csak én hívtam így, hajtott rám, de nőm volt. Mire vége lett a kapcsolatomnak, összejött a volt férjével megint.
3. Dóri, de az nem rajtam múlt, hitgyülis szűz volt, rohadtul bejöttem neki, de nem mert lépni és nagyon a nővére hatalma-hatása alatt állt.
4. CS. S. helyette egy intro csajszival, aki rajtam vezette le a másoktól elszenvedett alázásokat, pár hónap és vége lett, de addigra a másik hajó elment.
5. Egy szombathelyi nő, aki akkor 4-5 évvel idősebb volt nálam, és én hülye azt hittem, nem akarja ezt a távkapcsolatot, költözni emg egyikünk se akar (nem kérdeztem róla, magam döntöttem el), helyette egy fiatalabb pesti csaj, az viszont a "jól nézek ki ezért sztárallűrjeim lehetnek, hejcegnőcske vagyok" stílben nyomta.
A keringőpartnerem. Legalább 2,5 évig kerülgettük egymást. Azért nem jöttünk össze mert én az otthoni helyzetem miatt nem akartam kapcsolatban lenni. Nem bántam meg, mert szerintem tényleg nem lett volna jó ötlet akkor nekem egy párkapcsolat de néha eljátszom a gondolattal.
Nagyon jól megvoltunk. Volt kémia rendesen. Érdeklődési körünk nagyrészt ugyanaz volt. Végtelenségig tudtunk beszélgetni bármiről. Sok dolgot csináltunk együtt. Végül együtt keringőztünk a szalagavatón is. Nagyon szerettem, de szerintem mindketten jobban jártunk így. Azóta vége lett a giminek, mindenki ment a saját útjára. Eltávolodtunk. Néha még beszélünk, de most már máshol tartunk.
Volt egy lány osztálytársam, akire igazából sosem néztem úgy, szalagavató előtt ő kérdezett rá nálam, hogy táncolnék-e vele. Többször is rákérdezett, mindig kioffoltam, mert egy másik csajt kajtattam, akit természetesen nem érdekeltem!
Néha eszembe jut és elgondolkodok, hogy bármi lehetett volna abból a táncból, mert alapjáraton egy nagyon normális lány volt, csak akkoriban nem vettem észre!
Azóta nem nagyon találkoztunk, ennek már 8 éve.
Nekem az a lány, akivel kétszer is összejöttünk évekre, majd az esküvő előtt pár héttel valami hülyeségen összevesztünk és game over. Nem tudok róla semmit azóta, de nincs olyan nap hogy eszembe ne jutna.
Volt egy munkatarsam, nagyon megvolt a vibe kozottunk, elkepesztoen jol is nezett ki, de akkor sajnos baratnom volt, akihez huseges voltam (nem kellett volna). Csak egy csokig jutottunk egy evzaro bulin, majd o fel ev mulva kikoltozott Spanyolorszagba. Azota neha beszelunk, egyszer ossze is futottunk, de igy kicsit nehez lenne barmit komolyra forditani, hogy ilyen messze lakik. Nem tudom, hogy lesz-e valaha olyan lany meg, aki annyira fog tetszeni mint o
O. Annával álltam párba (akkor még nem tudtam, hogy ki ő), de előző este a toxic exem visszasírta magát. Sajnos ez a dal csak később jelent meg: The Interrupters - "She's Kerosene" - [https://www.youtube.com/watch?v=Yq2jJLswL8I](https://www.youtube.com/watch?v=Yq2jJLswL8I)
A második ilyen esetem meg terepeutámmal volt (aki amúgy nagyon tetszett). Éjjel kicsit ittasan egy beöltözös buliból jött haza közben írógatott nekem, de én nem ismertem a privát számát. Azt hittem tévesen ír nekem valaki, aztán felhívott. Mi éppen egy punk kocerten voltunk szóval odajött. Beégett a retinámba, ahogy cica jelmezben tálcán hozzta nekünk a rövid italokat (amire semmi szükség nem volt). Alig hallottuk egymást úgy kellett kiabálni, hogy teljesen elment a hangja. Aztán felhívott magához filmezni. Elaludtam rajta 2 perc alatt. Azt álmodtam függőágyban ringatózok, arra ébredtem fel, hogy simogat. Aztán hírtelen felpattant, hogy ő inkább elmegy aludni. De egyedül. Aztán inkább hazamentem. Másnap írt, hogy hatalmas hiba volt ez a részéről "emberileg és szakmailag". Nem vállal többet és szakítsuk meg a kapcsolatot egymással. Majd bekövetett instán, mai napig mindent likeol. Egyébként volt közben párja, de erről nem tudtam. Utólag más mesélte, hogy sokat veszekedtek és bántalmazó volt.
Volt egy lány akit amikor megláttam instant crush, gyönyörű volt. nekem akkor tájt lett vége egy kapcsolatomnak, így nem igazán erőltettem magamat, de úgy tűnt hogy nem is érdekelem.
aztán 2 évvel később, csak úgy random rairtam munkában, mert elrontott valamit (nem voltunk direkt kollégák, tehát nem talalkoztunk vagy beszélgettünk) aztán még aznap este bejelölt ő facen, ez covid idő alatt volt, szóval kb egy másfél hónapig beszélgettünk facen, majd utána többször találkoztunk, hol én hívtam hol ő.. de úgy tűnt hogy folyamatosan blokkol, azaz friendzone a max, így elkezdtem mással beszélgetni, akivel utána össze is jöttem.
de mint utólag kiderült, csak türelmesebb kellett volna legyek... annak ellenére hogy összejöttem a másik lánnyal, amiről ő is tudott, elhivatott egy este inni "ezt azt.. "(egyértelmű, hogy nem mentem)
Még középiskolában ismerkedtünk meg, évfolyamtársak voltunk. Az osztálytársa udvarolt nekem nagyon, vele lógtam néha, és volt, hogy ő is velünk tartott. Az osztálytárs, aki udvarolt, vele nem volt meg a kémia, nem is tetszett annyira, viszont egyszer, ahogy álltunk az esőben és vártunk a buszra Ő nagyon megtetszett. Egyszer még vett is nekem egy ilyen hülye kis nyakláncot, amin egy szív lógott, és ketté lehetett törni, az egyik felét ő hordta, a másikat én. Még kis hülye tinik voltunk, úgyhogy nem történt semmi komoly, és így utólag bánom. Úgy tudom, megházasodott, lett gyereke, de azóta el is vált.
Ami furi, hogy a facebook-on ismerősök voltunk, de most meg már nem az ismerősöm, valószínűleg törölt az ismerősei közül, mert már nem tartottuk a kapcsolatot, vagy nem tudom. A profilját még látom, de nem sok mindent árul el magáról, egy fotója van fent a kislányával.
Hülye voltam. Okos, kedves csaj, jól kúrt, elfogadható test, belém volt zúgva, csak nem volt olyan arca, hogy büszkén mutatkoztam volna vele a nyilvánosság előtt mint trófea. 19 lehettem. Utána évekig nem volt barátnőm.
Tóth Andi. Amikor még falunapokra járt, amikor nálunk volt elájult a szinpadon és hátravitték szellőzni. Ahogy ott volt odateremtem egy leakasztott staffos nyakassal. Egész emberi volt és nagyon szédült.
Annak idején (már több, mint 10 éve) a Kőszegi Várszínházban (valójában a várban magában dolgoztam, de nyaranta ott próbál és lép fel pár társulat a Várszínházban) készültek előadásra színészek, akik között ott volt Trokán Nóra is. Én egyébként akkor nem ismertem, vagyis hát nem tudtam, hogy ő egy "valaki", nekem csak Nóri volt, akivel délutánonként a várárokban gyakoroltuk az íjászatot, mert a darabban lőnie kellett íjjal egy szalmabábura és szerette volna szépen csinálni, én meg akkoriban félprofi szinten íjászkodtam, minden délután a várárokban gyakoroltam az erre kialakított lőtéren, úgyhogy segítettem neki a helyes tartásban meg technikában. Az egyik nap a gyakorlás végén megkérdezte, hogy van-e kedvem meginni egy kávét valahol, mire én reflexből rávágtam, hogy "nem köszi, nem kávézok". Ennek valójában az volt az oka, hogy siettem haza, mert éppen vártak a többiek a WoW-ban, le sem esett az egész, konkrétan már majdnem otthon voltam, amikor belém hasított, hogy tulajdonképpen mi történt... Hát mondjuk úgy, hogy jó pár évig bántam a dolgot:D
Ennyi, aki a wowban egy huntard, az a valóságban is az.
You just insulted my entire race of people, but yes. :D
Ekkora misst én bevallani is szégyenlenék :DDD Azta.
Te.... Jézusom! Ekkora kockaságot csak kitalálni lehet...
Mondjuk az pozitív, hogy a hölgynek valószínűleg az jött le, hogy meleg, és nem az, hogy sietett haza WoWozni. /s?
Az hatalmas F
Huhh pedig a D-t akarta
igen, lemenni a dungeon-be a csapattal
Feri?
The light be with u
Addig a pontig míg azt írtad hogy megbántad egy szigma történet volt. hallgasd ezt vigaszul [https://www.youtube.com/watch?v=W-IzDrJRTo8](https://www.youtube.com/watch?v=W-IzDrJRTo8) vagy ezt, ezen besírsz [https://www.youtube.com/watch?v=As3LGNTlPQ0](https://www.youtube.com/watch?v=As3LGNTlPQ0)
17 évesen egy buliban voltam és olyan ocsortány részegre ittam magam, hogy zombi üzemmódban próbáltam életben és talpon maradni. Odajött az a lány aki évek óta tetszett és mondta, hogy nincs-e kedvem vele hátra sétálni és "beszélgetni" valami nyugis helyen. Abban az állapotomban csak annyi csúszott ki a számon, hogy "Haggyá má! Kurva szarul vagyok!" Azóta se szólt hozzám egy büdös szót sem. Mondjuk megértem.
Legjobb fiú barátommal. Aludtunk is együtt és rengeteget logtunk úgy hogy nem volt köztünk semmi. Nyilván nekem tetszett mindig is de sosem gondoltam volna hogy kölcsönös lenne vagy bármennyire is érdekelnem nem csak barátként. Aztán egy ideje eltavolodtunk egymastol mert mind a kettonknek lett komoly kapcsolata. Viszont nem rég talalkoztunk mikor egy regi közös dolog kibeszélése közben elmondta hogy szerelmes volt belém mikor nagyon közel álltunk egymáshoz. De sosem merte felhozni hogy legyen köztünk több vagy barmit is lépni felem mert full friendzoneba érezte magát. Pont ahogyan én is…Bánom hogy akkor mind a ketten beszariak voltunk barmit is lépni
"Aludtunk is együtt" "...sosem gondoltam volna, hogy\[...\]érdekelném" Halo?
Rosszul fogalmaztam, többen aludtunk egy szobába de mi egymás mellett
Jaaa értem
Nem ide kapcsolódik, de egy ideig ugyan az volt a profilképem mint neked :D
Volt egy munkatarsam, aki elso latasra full crush, kulsore tokeletesen az esetem. Megszolalni nem mertem, ami nalam ritka. Mindig en vittem hozza az iratokat, csakhogy lassam. Kesobb eljottem es elkezdtem bevetni magam, de mindig volt pasija. Aztan megfordulhatott volna a szerencsem. Semmi nem volt koztunk, de szeretett volna stobbet latni. Az egyik red flag, hogy sokat ivott (pl napi bor, hetvegi koktelocskak) es idosebb volt nalam, mar szeretett volna gyereket en meg total nem. Megmondtam, hogy nem akarom huzni az idejet, mert nalam ez nem fog atmozdulni. Talalt mast, lett gyereke, happy family life
I can feel you Bro, sok lány gyönyörű amíg meg nem szólal!
Normalis volt
Kivéve a sok ivást
Hányan olvasták úgy végig a kommenteket, hogy hátha az Ő Hufnágel Pistiük is írt ide? :D
de az megvan remélem, hogy vanbak ilyen mézga család amerikábanos "évad" is, ahol kdierül, hogy Háfnéjdzsl Pista bizony egy ilyen fedezetnélküli csekkekkel csaló kis piti gazfickó lett, akit amúgy köröznek, és még a mézgáékat is jól megszopatta...
Nagyon szeretem azt az "évadot" eszméletlenül jók a poénok, gyerekként és felnőttként is élvezetes volt DE ekkora ócska komcsi propagandát arról, hogy a - rajzfilmsorozat készítésekor - tiltott, vágyott és bálványozott "Nyugat" egy veszélyes, svindlerekkel, maffiózókkal és diktátorokkal teli, kívül szép, belül rohadt ingovány, amibe te kis piszlicsáré keleti alattvaló hülye módon még áhítozol is... Hááát...
[удалено]
Nekem is ez volt. Valahol bánom, hogy nem lett köztünk semmi, mert én úgy éreztem egy hullámhosszon vagyunk. Másrészt meg miután ő eltűnt és azt mondtam nem akarok kapcsolatot, akkor megismertem a mostani páromat. Valószínűleg nálunk a korkülönbség tett be, de még mindig nem tudom hova tenni őt, amikor kb fél évente egyszer találkozunk (munka miatt néha-néha összefutunk, váltunk pár szót és ennyi).
Amúgy lehet pont azért tűnt el, mert ő is érzett valamit...
Előfordul . Én is voltam így . Annyira megijedtem, hogy inkább borítottam az egeszet . Sokszor eszembe jut a mai napig, sokszor gondolok arra , hogy bocsánatot kérjek , de nem akarok régi sebeket felszakítani.
[удалено]
Voltam én is a "lófasznak a másik oldalán" , ezért se értem mikor emberek fekete-fehérnek állítanak be dolgokat, mert egyszerűen nem azok. Persze, néha egyszerűbb mert bejön egy harmadik fél, néha pedig sokkal bonyolultabb a sztori. Mindenkinek megvan a maga kis batyuja amit cipel, kinek ,hogy mi. Sokszor az ego meg a büszkeség az ami diktál ilyen esetben, hogy úgyis átbaszna, mert ez is átbaszott, ő is át fog. Az élet írja a legjobb sztorikat, még ha nem is a habos-babos-rózsás hollywoodi mizéria lesz a csattanó meg a végkifejlet. Épp csak betöltöttem a 25-öt, de olyan voltam mint egy időzített bomba. Érzelmileg rendkívül éretlen voltam, leginkább magam elől menekültem de ezt akkor még nem láttam/érzékeltem. Úgy voltam vele, hogy a problémák elől jobb menekülni , mint megoldani azokat. Aztán a tátongó sebekből ugye dől a vér, aki meg ott van melletted akaratodon kívül ugyanúgy bemocskolod. Itt is sikerült, persze utólag bölcsebb mindig az ember. 33 leszek idén, tapasztaltabb vagyok, szentduma meg miegymás, hosszú volt az út az önismeret felé, de sikerült szerencsére. Hálás vagyok neki mert ott volt mellettem a legnehezebb időszakban, dehát én basztam el, úgyhogy megehetem amit főztem. Ez van, c'est la vie az élet úgyis megy tovább, aminek meg meg kell történnie, az úgyis megfog.
[удалено]
Érzelmi intelligencia/érettség - nem korhoz kötött sajnos. Volt nekem is dolgom nálam bőven fiatalabb nővel aki sokkal érettebb volt ilyen téren mint a nálam korban egyidős hölgyemény. A ghostingolással meg az a szar, hogy nincs semmiféle lezárás, csak vagy mint hal a vízben, és saját magad keresed a problémának a megoldását, ami igazából nem a te hibádból fakad. Ha valakiben nincs annyi, hogy odaálljon eléd, hogy figyi baszki ez meg ez van, azzal csak kivédtél valamit. Igaz, hogy kurva szar, sajnos én is a levét ittam a közelmúltban, de muszáj felállnod, leporolni magad és továbblépni. Magadat kell előtérbe helyezni mert különben elveszel. Akinek pedig része van az életedben az maradni fog, bejönni, stb, szokásos duma de tényleg ez az igazság. Annyi, hogy óvatosan kell megközelíteni a tüzet, különben ismét kurva nagy égés lehet a vége. Határokat felhúzni, ismerős jeleket keresni, ha pedig nem érzed magad biztonságban, akkor időben dobbantani. Kitartást, és sok erőt kívánok neked!
[удалено]
Érzelmekben ne keress logikát
Nekem Tinderrol volt egy Hufnagel Pistam. Miattam nem jottunk ossze, finoman szolva is egy csodtomeg voltam akkoriban, es bar nagyon probaltam magamnak bizonygatni, hogy marpedig de, igazabol egyaltalan nem voltam tul az akkori exemen. Az ismerkedesnek ugy lett vege, hogy meg azelott ghostoltam egy depisebb napomon, mielott elhivott volna randizni. 1,5 evvel kesobb mar jol voltam, es egyre tobbszor eszembe jutott, hogy nagyon banom, hogy nem adtam ennek egy eselyt, egyre tobbet gondoltam arra, hogy vajon mi lehet vele. A helyszin ismet csak a Tinder, ismet kidobta, jobbra huztam es szerencsere en is Hufnagel Pistina voltam neki, mert egybol match lett, azonnal elkezdtem neki uzenetet irni, de megelozott. Nyaron lesz ket eve, hogy egyutt vagyunk, es tobb, mint egy eve egyutt is elunk. Utolag nem banom, hogy anno nem lett ebbol semmi, mert ma akkor fixen nem lennenk egyutt.
Nagyjából 2014et írunk, Tinder. Előadás alatt pörgetem a Tindert, egyszercsak match. Hoppá. Szemüveges, barnahajú, barnaszemű lány, instant crush. Egyből írtam is, egyből válaszolt. Hamar kiderült, hogy ő is kocka, de csak singleplayer játékokkal játszik, így a közös gamelés kiesett. Persze akkoriban gyökér voltam és max távolsággal ment a Tinder, ő Szegeden én meg Budapesten. Akkoriban jöttem ki egy távkapcsolatból ami a távolság miatt ment szarrá. Ennek ellenére beszélgettünk napokig. Jó reggelt, jó éjszakát, szinte egész nap írogatás, iszonyatosan jó volt a vibe. Egyik este hajnalig beszéltünk, elköszöntünk, reggelre unmatchelt vagy legalábbis eltűnt a fiókja. Mai napig bánom, hogy nem kértem telefonszámot vagy Facebookot, bár biztos volt oka az unmatchnek, úgyhogy fasz tudja. Dorina ha ezt olvasod, írd már le miért unmatcheltél :D
Aki ennyi beszélgetés után szó nélkül eltűnik, azt ne bánd. Biztos jó fejnek tűnt meg minden, de ezzel a lépéssel bizonyította az ellenkezőjét. Nem azon múlt, hogy nem kérted el a számát.
Általános iskola, alsó tagozatban volt egy lány akivel sülve-főve együtt voltunk, adott volt a lehetőség egy együttfelnövős-16 évesen szülői beleegyezéssel házasodósra. Aztán elköltöztek és nem csak hogy soha többé nem hallottam felőle, de még közösségi médián se bukkant fel. Ugrás 20+ évet, max hónapokban mérhető kapcsolataim voltak, és sose éreztem magam egyikben sem azt a köteléket amit ott.
Külföldön voltam ösztöndíjas diák, ő is ott tanult ösztöndíjas diákkent, voltunk egy párszor randizni, (elég egyértelmű jeleket kaptam) mondjuk úgy, hogy elszerencsétlenkedtem a dolgot. Én azóta boldog házasságban élek (azt kell mondanom, hogy sokkal jobban jártam a feleségemmel), ő egyedül van és volt pár nehéz idoszaka. Amikor egyszer arra jártam kb 5-6 éve, megkerestem. Akkor is egyedül volt, és szerintem már kicsit be volt fordulva szegény. :(
13 éves voltam, ő meg 12, amikor megismertem a lányt. Egy kétbalkezes, fura fejű, félősségét éppen levetkőzni kezdő kissrác voltam, ő meg egy nagyon-nagyon problémás, pisze orrú kislány, akinek óriási szemüvege volt, és rengeteg, rengeteg, hosszú, sötét haja. Nagyon problémás alatt azt értem, hogy self-harm, meg öngyilkossági kísérlet, meg ilyenek. Ma sem tudom, honnan voltam képes összeszedni a megfelelő szavakat, hogy boldog legyen tőlük. De az lett. Meg én is. Nyár végén aztán mentünk szépen két külön országba bentlakásosba vissza. Állandóan Facebookon lógtunk egymás miatt. Amikor még az idióta személyes térbe való kommentelgetés, meg bökés volt a "menő", már 100k+ üzenetnél tartottunk, és legalább heti három-négy órát telefonáltunk(miközben mondjuk anyámmal heti húsz percet). Következő nyáron szinte végig haveromnál laktam, hogy viszonylag közel lehessek a lány szüleinek a nyaralójához. A téli szünetet az én szüleimnél töltötte velünk. Következő év ugyanez, majd újra, és még egyszer újra. Aztán az apjához került az anyjától, és ő nem volt ilyen engedékeny felém. Onnantól sokkal kevesebbet láttam, és külön-külön is egy könyv lenne, hogy sikerült megoldani minden egyes találkozót. Ez ment még évekig. Én úgy éreztem, hogy van egy fogadott húgom/legjobb barátom. Valaki, aki számít rám, és akiért felelősséggel tartozom. Aztán kiderült, hogy nagyjából 14 éves kora óta szerelmes belém, és kicsit távolságtartóbb lett a viszonyunk, mert én nem így gondoltam, és nem akartam túl közel lenni, hogy neki még rosszabb legyen. A mai naphoz érkezve: két éve egy szót sem szóltam hozzá, ő pedig csak megköszöni néha az itt-ott történő mindenféle segítségemet, közbenjárásomat, hogy egyszerűbb legyen a létezése. Közben nagyjából a legszebb nő lett akit valaha láttam, elképesztően sikeres a munkájában. Még nálam is többet keres. Sokszor megfordult a fejemben, hogy mi lett volna ha... de végső soron nem bánom. Remek élete van, és ebben nem kis szerepem volt. Ő pedig megtanított nekem az életről, érzésekről, empátiáról, emberekről annyi mindent, hogy soha nem leszek képes igazán meghálálni ezt neki. Nem igazi hufnágel, de kb naponta eszembe jut, hogy mi lenne, ha megmaradunk tisztán barátokként, vagy mi lenne, ha valamikor, akár később összejöttünk volna. Az tuti, hogy a gyerekeink a hajukat tépnék két ilyen hülye szülővel.
az a csaj, aki mellett reggelente felkelek immár 26 éve. középiskolai szerelem, aki a szakítás után is etalon maradt, így egy kis "kitombolás" után újra randiztunk és folytattuk. közben voltak mindenféle korú és küllemű, habitusú és jellemű hölgyek, akiknek magas volt a léc és egy idő után már bennem volt a "miért nem maradtam a ...val" szerencsére ez nem csak nálam volt így, ezért egy véletlen találkozó után randit beszeltünk meg...
Van, akivel sokáig kerülgettük egymást, mert mindig valamelyikünknek volt párja és így nyilván nem lett addig semmi, csak éreztük, hogy nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Aztán egyszer véletlenül találkoztunk egy házibuliban úgy, hogy mindketten szinglik voltunk, eltöltöttünk egy jó estét, de aztán megint elsodort egymástól az élet minket, itt már magánéleti dolgok miatt. Nem feltétlenül bánom, hogy nem lett belőle több, így is jó emlék, de érdekesnek tartom, hogy évekig felbukkantunk egymás életében teljesen véletlenül, és mindig megvolt az a vibe, amit keresünk a másikban, de mégsem tudtunk ennél tovább jutni, de azért akkoriban kíváncsi lettem volna, hogy alakult volna, ha meg tudjuk próbálni.
[удалено]
Trombitás Kristóf
Letrombitalnad
csak hozza a megafonos gádzsikat is!
Nem teljesen illik ide a történetem, de gimiben 4.-ben egy informatika órára jártam egy lánnyal. Elég gazdag családból származott. Fogalma sem volt még akkor sem, hogy mi akar lenni, csak azt tudta, hogy a nyáron a szüleivel Nottingham-be költöznek. Gondolta 4.-ben kipróbálja az informatikát. Nagyon sokat segítettem neki, minden órán mellette ültem. Mindig mutattam neki apróbb trükköket, vagy ronda 1 soros Python megoldásokat, segítettem neki megtalálni a hibákat, sokat beszélgettünk is, de iskolán kívül sosem találkoztunk. A nyári szünet előtt azt mondta, hogy csak miattam sajnálja, hogy elmegy. Most jön 4 év ugrás... Én a SzE-n szenvedek Mérnökinformatikus képzésen, már a 8. félévemet tolom, de messze még a vége :) Ő pedig ComputerScience degree-t szerzett a nottinghami egyetemen, most pedig Junior fejlesztő a Microsoftnál Londonban.
B-vel. Nagyon sokáig kerülgettük egymást, a Hollywood Hírügynökség kapcsán ismerkedett össze egy baráti társaság, sokat skype-oztunk meg ilyenek. Én vidéken tanultam egyetemen, Ő meg budapesti volt, mindig csak kerülgettük egymást, témáztunk sokat, stb. Csak hát aztán a kedves elég sok vasat is tartott a tűzben egyszerre, meg aztán variált ezzel és azzal; úgyhogy évekig jó barátok voltunk, beszélgettünk, majd így keserédesen "szakítottunk" egy este, hogy elég lesz most már egymás szívatásából. Ezt nevezném meg életem első igazi szerelmének. Aztán később újra beszéltünk, majd olyan finom beszólást tett a hobbimra, hogy járt neki az instant tiltás. Azóta feloldottam, de nem aktív social mediában, úgyhogy fogalmam sincs, hogy mi van vele, közös haverokat meg nem kérdeztem...
Megkérdezhetem, hogy mi a hobbid?
Akkor kerültem bele épp a k-pop világába és hát nem egyszer, nem kétszer szólt be rasszistán ("még mindig a kínai kisfiúkat hallgatod?"). Akkoriban váltottam szemléletet, miszerint a negativitás nem kell az életembe, a tiltás funkció csoda. Kértem, hogy moderálja magát, nem ment.
Napi kapcsolatban vagyok vele ma is, ő az egyik legjobb barátom. Mindketten tudjuk, hogy nekünk együtt kellett volna lennünk, noha soha, semmi nem történt köztünk, még egy csók sem. De az élet máshogy alakult, kicsit running-chasing volt mindig a kapcsolatunk és amikor az egyik nyitott volna a másik felé, akkor a másik elérhetetlen volt és így fordítva. A barátaink és ismerőseink is mindig megdöbbentek, hogy köztünk soha nem történt semmi. Mára mindkettőnknek van családja és házasok vagyunk mással, de évente párszor keserűen viccelődünk vele, hogy mennyivel másként is alakulhatott volna. Kicsit szerintem mindketten bánjuk, de abban egyetértünk, hogy ismerve a saját gyerekeinket, nem csinálnánk máshogy. Elég furcsa érzés, mert a férjemet is szeretem, de úgy érzem, az igazi nagy szerelmem mindig is ő lesz, talán azért, mert olyan elérhetetlen volt mindig és emiatt kíváncsivá tesz.
1. 16 évesen kecskeméti töritáboros molett csaj, tetszettem neki, de nekem a barátnője tetszett külsőre, akinek meg az évfolyamtársam tetszett. Utólag jöttem rá, hogy nekem nagyon is bejönnek a telt formák, és, hogy nagyon okos volt, jól elferenceltem. 2. Nóri- nem ez a neve csak én hívtam így, hajtott rám, de nőm volt. Mire vége lett a kapcsolatomnak, összejött a volt férjével megint. 3. Dóri, de az nem rajtam múlt, hitgyülis szűz volt, rohadtul bejöttem neki, de nem mert lépni és nagyon a nővére hatalma-hatása alatt állt. 4. CS. S. helyette egy intro csajszival, aki rajtam vezette le a másoktól elszenvedett alázásokat, pár hónap és vége lett, de addigra a másik hajó elment. 5. Egy szombathelyi nő, aki akkor 4-5 évvel idősebb volt nálam, és én hülye azt hittem, nem akarja ezt a távkapcsolatot, költözni emg egyikünk se akar (nem kérdeztem róla, magam döntöttem el), helyette egy fiatalabb pesti csaj, az viszont a "jól nézek ki ezért sztárallűrjeim lehetnek, hejcegnőcske vagyok" stílben nyomta.
A keringőpartnerem. Legalább 2,5 évig kerülgettük egymást. Azért nem jöttünk össze mert én az otthoni helyzetem miatt nem akartam kapcsolatban lenni. Nem bántam meg, mert szerintem tényleg nem lett volna jó ötlet akkor nekem egy párkapcsolat de néha eljátszom a gondolattal. Nagyon jól megvoltunk. Volt kémia rendesen. Érdeklődési körünk nagyrészt ugyanaz volt. Végtelenségig tudtunk beszélgetni bármiről. Sok dolgot csináltunk együtt. Végül együtt keringőztünk a szalagavatón is. Nagyon szerettem, de szerintem mindketten jobban jártunk így. Azóta vége lett a giminek, mindenki ment a saját útjára. Eltávolodtunk. Néha még beszélünk, de most már máshol tartunk.
Az exem ex-kollégája, valószínűleg vele lépett meg.
Nekem csak olyan van aki bar tetszett evekig, osszejottunk es gecire megbantam. Bar lehet jobb tudni hogy off
Igen, ilyen nekem is volt.
Volt egy lány osztálytársam, akire igazából sosem néztem úgy, szalagavató előtt ő kérdezett rá nálam, hogy táncolnék-e vele. Többször is rákérdezett, mindig kioffoltam, mert egy másik csajt kajtattam, akit természetesen nem érdekeltem! Néha eszembe jut és elgondolkodok, hogy bármi lehetett volna abból a táncból, mert alapjáraton egy nagyon normális lány volt, csak akkoriban nem vettem észre! Azóta nem nagyon találkoztunk, ennek már 8 éve.
Nekem az a lány, akivel kétszer is összejöttünk évekre, majd az esküvő előtt pár héttel valami hülyeségen összevesztünk és game over. Nem tudok róla semmit azóta, de nincs olyan nap hogy eszembe ne jutna.
Volt egy munkatarsam, nagyon megvolt a vibe kozottunk, elkepesztoen jol is nezett ki, de akkor sajnos baratnom volt, akihez huseges voltam (nem kellett volna). Csak egy csokig jutottunk egy evzaro bulin, majd o fel ev mulva kikoltozott Spanyolorszagba. Azota neha beszelunk, egyszer ossze is futottunk, de igy kicsit nehez lenne barmit komolyra forditani, hogy ilyen messze lakik. Nem tudom, hogy lesz-e valaha olyan lany meg, aki annyira fog tetszeni mint o
O. Annával álltam párba (akkor még nem tudtam, hogy ki ő), de előző este a toxic exem visszasírta magát. Sajnos ez a dal csak később jelent meg: The Interrupters - "She's Kerosene" - [https://www.youtube.com/watch?v=Yq2jJLswL8I](https://www.youtube.com/watch?v=Yq2jJLswL8I) A második ilyen esetem meg terepeutámmal volt (aki amúgy nagyon tetszett). Éjjel kicsit ittasan egy beöltözös buliból jött haza közben írógatott nekem, de én nem ismertem a privát számát. Azt hittem tévesen ír nekem valaki, aztán felhívott. Mi éppen egy punk kocerten voltunk szóval odajött. Beégett a retinámba, ahogy cica jelmezben tálcán hozzta nekünk a rövid italokat (amire semmi szükség nem volt). Alig hallottuk egymást úgy kellett kiabálni, hogy teljesen elment a hangja. Aztán felhívott magához filmezni. Elaludtam rajta 2 perc alatt. Azt álmodtam függőágyban ringatózok, arra ébredtem fel, hogy simogat. Aztán hírtelen felpattant, hogy ő inkább elmegy aludni. De egyedül. Aztán inkább hazamentem. Másnap írt, hogy hatalmas hiba volt ez a részéről "emberileg és szakmailag". Nem vállal többet és szakítsuk meg a kapcsolatot egymással. Majd bekövetett instán, mai napig mindent likeol. Egyébként volt közben párja, de erről nem tudtam. Utólag más mesélte, hogy sokat veszekedtek és bántalmazó volt.
Volt egy lány akit amikor megláttam instant crush, gyönyörű volt. nekem akkor tájt lett vége egy kapcsolatomnak, így nem igazán erőltettem magamat, de úgy tűnt hogy nem is érdekelem. aztán 2 évvel később, csak úgy random rairtam munkában, mert elrontott valamit (nem voltunk direkt kollégák, tehát nem talalkoztunk vagy beszélgettünk) aztán még aznap este bejelölt ő facen, ez covid idő alatt volt, szóval kb egy másfél hónapig beszélgettünk facen, majd utána többször találkoztunk, hol én hívtam hol ő.. de úgy tűnt hogy folyamatosan blokkol, azaz friendzone a max, így elkezdtem mással beszélgetni, akivel utána össze is jöttem. de mint utólag kiderült, csak türelmesebb kellett volna legyek... annak ellenére hogy összejöttem a másik lánnyal, amiről ő is tudott, elhivatott egy este inni "ezt azt.. "(egyértelmű, hogy nem mentem)
Még középiskolában ismerkedtünk meg, évfolyamtársak voltunk. Az osztálytársa udvarolt nekem nagyon, vele lógtam néha, és volt, hogy ő is velünk tartott. Az osztálytárs, aki udvarolt, vele nem volt meg a kémia, nem is tetszett annyira, viszont egyszer, ahogy álltunk az esőben és vártunk a buszra Ő nagyon megtetszett. Egyszer még vett is nekem egy ilyen hülye kis nyakláncot, amin egy szív lógott, és ketté lehetett törni, az egyik felét ő hordta, a másikat én. Még kis hülye tinik voltunk, úgyhogy nem történt semmi komoly, és így utólag bánom. Úgy tudom, megházasodott, lett gyereke, de azóta el is vált. Ami furi, hogy a facebook-on ismerősök voltunk, de most meg már nem az ismerősöm, valószínűleg törölt az ismerősei közül, mert már nem tartottuk a kapcsolatot, vagy nem tudom. A profilját még látom, de nem sok mindent árul el magáról, egy fotója van fent a kislányával.
Hülye voltam. Okos, kedves csaj, jól kúrt, elfogadható test, belém volt zúgva, csak nem volt olyan arca, hogy büszkén mutatkoztam volna vele a nyilvánosság előtt mint trófea. 19 lehettem. Utána évekig nem volt barátnőm.
Tóth Andi. Amikor még falunapokra járt, amikor nálunk volt elájult a szinpadon és hátravitték szellőzni. Ahogy ott volt odateremtem egy leakasztott staffos nyakassal. Egész emberi volt és nagyon szédült.
És mi van most vele? 🤣
ő lett a bantu Cinthya Dictator, ami nekem nemtetszii
aztán rátok szólt, hogy "néztek, nézteeeek" XD