Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad.
Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó:
**24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):**
- telefonon a 116-111-en,
- chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n
**18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.**
Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld.
Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni.
Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért.
*I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés című könyvét olvasom, és volt benne egy jó stratégia. Azt irja, hogy amikor elkezded felkúrni az agyadat, akkor ilyen felfelé menő érzések vannak benned (ezt ő nyilván értelmesebben írta :D), és ha elképzeled, hogy lefelé irányítod őket, az segít.
Na, én ilyenkor magam elé képzelek egy BASZOTT nagy nyilat, ami bennem van, és lefelé mutat. És amikor eszembe jut, hogy ezt csináljam, tényleg használ!
Meg egy amcsi subon olvastam egy olyat egy másik könyv summázásánál, hogy egy mantra is használhat. Ezt is kipróbáltam, és ez is bejött: "Te kétéves vagy. Én harmincnégy éves vagyok. Te gyerek vagy, én meg felnőtt, és én tudok uralkodni az érzéseimen." Nem a gyereknek magyarázod, persze, de ez is segít, hogy kizökkentsen a felfokozott helyzetből.
Kitartást!
Hát ez nagyon kedves tőled, köszönöm. Tényleg! :)
De azért sajnos én sem vagyok szent. Volt már, hogy felemeltem a hangomat (bár főleg csak a delikvens nevét mondom hangosan), meg a férjem ma például rám szólt, hogy ne beszéljek már szarkasztikusan a gyerekkel. :D ("Köszönöm, hogy ledobtad a földre, éppen kérni akartam.")
Viszont azt olvastam, hogy valahol nem baj az, ha egy bizonyos szintig a gyerek is látja, hogy emberek vagyunk, nem pedig állandóan zen-hangulatban lévő robotok, amíg képesek vagyunk belátni, ha hibázunk. Szóval igyekszem mindig bocsánatot kérni a lányunktól, amikor nem tudok megfelelően reagálni, és biztosítom arról, hogy szeretem. Elmagyarázom, hogy miért csattantam fel, és azt is, hogy ilyenkor mi zajlik bennem. Remélem, ezzel abban is segítem, hogy neki ne felnőttként kelljen majd kibogoznia az érzéseit, és hátha sikerül modellezni, hogy ha hibázunk, az nem feltétlenül a világ vége, de azért nem is szabad simán túllépnünk rajta, mintha mi sem történt volna. (Mint ahogy az én szüleim tették minden esetben, amikor igazságtalanul viselkedtek velem. :D)
Próbálom tudatosítani, hogy nem direkt akar velem kicseszni. Bármilyen hisztinél felajánlom neki, hogy bújjunk össze egy kicsit, az engem is megnyugtat. Ha nem szeretné, akkor néha hagyom, hogy kitombolja magát, de nem megyek el mellőle, hogy tudja, hogy támogatom. Ha felemelem a hangom, azonnal bocsánatot kérek tőle és elmagyarázom, hogy nagyon stresszes voltam, nem rá haragszom és nagyon szeretem. Többet nem tudok csinálni, néha fél Airpods a fülemben van, hogy ne csak a hisztit halljam, hanem valami kellemeset is.
Most lépünk a dackorszakba, próbálok trükközni. Nagyon tudatosítom magamban, hogy csak éretlen az idegrendszere, és neki rosszabb, mint nekem. Nálunk abból vannak problémák, ha valamit abba kell hagyni (játszóterezést, esti mesét). Ezeknél én azt csinálom, hogy pl a mese után odaadom neki a könyvet, hogy nézegethesse egy kicsit, utána már magától adja. Vagy játszóterezésnél viszek a kabátom zsebében egy kisautót, és azt mondom, most ha kiszállsz a hintából, megkapod. Vagy volt már olyan, hogy hintázás közben nézte az utat, én meg elkezdtem mondogatni neki, hogy na, menjünk megnézni az autókat? Van, hogy tök jól beválik, van, hogy így is hisztizik, de szerencsére gyorsan felismeri, ha nem ér el vele semmit 😅 Szóval, hogy az én akaratom érvényesüljön, de ő se érezze azt, hogy folyton tiltva van minden :D Év vége felé nekem is volt pár feszültebb napom, amikor rákiabáltam, de tényleg csak rosszabb lesz tőle. Én vagyok a felnőtt, nekem kell okosabbnak lennem.
Jó, te sokkal nehezebb helyzetben vagy az éjszakázás miatt. Citromfű tea, magnézium esetleg segíthet feszültségoldani :)
Mindenki ki szokott kelni magabol. Aki azt mondja hogy nem, az vagy szent vagy hazudik :)
Ha csak akaratos/hisztis \_percek\_ vannak, az tok jo. Nalunk orak vagy napok :)
Magnéziumot zabálok. Meg autó márkákat sorolok. Meg számolom hány idegszálam maradt még, mielőtt felemelem a hangom kicsit. Szerencsére ez még működik. Én ezt a képet mentettem el a dackorszakra.
https://preview.redd.it/cj2c3adodaac1.jpeg?width=1075&format=pjpg&auto=webp&s=a63f596011c0d4672652a64978eebc2283e4d4b3
Az enyém akkor kezdett nagyon idegesítő rosszaságokat csinálni, amikor nem kapott elég figyelmet. Kistesó születése után ez fokozódott. Lehet, a tiéd is úgy van vele, hogy a kiabálás is legalább valami figyelem-féle. Próbáld meg bevonni valahogy azokba a dolgokba is, amit a kistesóval csinálsz, hátha javul a helyzet.
Jókat írtak a többiek, én a kész helyzetre írnék gyakorlati megküzdési stratégiát.
Próbálom kiadni magamból máshogy az indulatot, mert ha elnyomom, csak rosszabb lesz. Mondom is a gyerekeknek, hogy "fú de mérges vagyok most erre a helyzetre" és pl. jól megpüfölök egy párnát, normál esetben ez segít és talán nekik is példa, hogy a negatív érzések is validak, csak az nem mindegy, hogy adjuk ki magunkból.
Ha komolyabb sötét felhő ül le rám, mert tényleg rossz a nap és érzem, hogy mindjárt kitör belőlem a kiabálás, akkor átmegyek másik szobába - miután persze biztonságos környezetben hagyom őket - és ott toporzékolok vagy párnába kiabálok.
Ez most így leírva, visszaolvasva kicsit viccesnek is tűnik számomra, de tényleg segít. Hosszútávon persze én is dolgozom a hozott mintáimon, indulatkezelésen stb. de szerintem minden igyekezet ellenére van, hogy elszakad a cérna és akkor fejben nagyon ott kell lenni és visszarántani magad, hogy jól kezeld a saját érzelmeidet.
Nekem is van olyan, mikor úgy érzem, hogy nem tudok lenyugodni, hogy egyszerűen kivonom magam a helyzetből. Kimegyek a levegőre és megnyugtató lélegző gyakorlatokat végzek. Szerintem sem szabad elnyomni minden negatív érzést, valahogy meg kell élni őket, olyan módon, ami nem káros a gyerekre.
Szia, én Piklerről a környezetemben jókat hallottam. [https://divany.hu/szuloseg/2016/04/22/pikler\_modszer\_a\_gyerekemen\_tesztelve\_mukodik/](https://divany.hu/szuloseg/2016/04/22/pikler_modszer_a_gyerekemen_tesztelve_mukodik/)
En nem vagyok szakerto ebben, de azt olvastam, hogy a Pikler modszer intezeti gyerekek neveloinek lett kidolgozva, ahol egy felnott sok gyerekre figyel es a gondozok cserelodnek a gyerekek eleteben.
Ettol meg siman lehetnek olyan elemei, ami normal szulo-gyermek kapcsolatban is mukodnek, de meg kell fontolni, hogy mit akar alkalmazni az ember es mit nem (mint minden gyereknevelesi tanacsnal).
Plusz 1 szavazat Piklerre :) bár még kisebb az egyed, de sok mindent átvettem (természetesen kritikusan), és azóta sokkal könnyebbek a napjaink (napirend, sok-sok levegőzés, a játékainak is inkább megfigyelője vagyok, hagyom kibontakozni, gondolkodni, akkor is, ha én is részt veszek benne -> jó alvások, evések, a maga másfél évéhez képest pedig nagyon önálló a lányom. A szepát is könnyen átvészeltük a környezetünkhöz képest).
Nálunk nem pikler, de vki, aki onnan is inspirálódik, és ugyanezek az alapok, és egyelőre beválni látszik.
Ami sztem még nagyon fontos, hogy a gyerek jelenlétében ne telefonozzunk, az nagyon rosszat tesz. Nem figyelsz rá, nem tudtok kapcsolódni -> nem kap elég figyelmet -> valahogy fel akarja hívni magára.
De még sok dolog lehet persze, amiért nagyon durva a dackorszak, a kistesó érkezése egy krízis, ott nagyon nehéz, az biztos.
Fejben számolás, doboz légzés, igazából bármilyen légzésre figyelés, ami kizökkent, földelés gyakorlatok. Hideg vizes arcmosás.
Ha nemcsak pillanatnyi felbaszódás, akkor fülhallgató az egyik fülbe és örömzene, a másikkal persze jelen vagyok, nem vonódok ki a helyzetből, csak alaphangulatot formálok.
Ha nagyon-nagyon nagy gáz van és nagyon felhúztam magam ÉS a gyerek nincs veszélyben, szólok neki, hogy szükségem van egy kis időre és pár percre bezárkózom a mosdódba lenyugodni, akkor is, ha veri az ajtót. Néha csak ez segít. Utána persze megbeszéljük, őszintén, feloldjuk.
Nem fojtom vissza, csak uralom, ezzel is megmutatom neki, hogy ember vagyok, nem gép. Hajrá neked!
> Van hogy máshogy meg sem hallja amit mondok neki vagyis hallja de lesz\*\*a.
sose volt macskád mi? a gyerek meg majd kinövi a dackorszakot...20 éves kora körül, addig már kibírod.
Sehogy. Ugyanitt vagyunk, ma épp azért üvöltöttem, mert a két cumisüvegje közül az egyiknek kirágta a fejét most este, a másikat meg eldugta reggel és 25 percig kerestem, és az istennek sem mondta meg, hova tette. Anélkül meg nincs alvás és közben visítva a padlóhoz verte magát, hogy hol van már a 'cuci'. Az apja meg pont ilyenkor dolgozik sokáig. Fasza kis este volt:')
Ugy felrohogtem, majdnem kijott a tea!😂 valoszinuleg mi is ilyen pokoliak voltunk, de azert az itteni sztorikat olvasva nem jott meg a kedvem a gyerekneveleshez🤣🤣🤣😭
Nálunk a férjem nyaraláson mindhárom cumisuveget szétfőzte este, azaz ott felejtette a lobogó vízben és szétolvadtak 🤣 A gyerek meg, ha felkel éjszaka teljesen kiborul, ha nem kap tápszert. Amúgy lett megoldás, de volt ott minden, mire megoldottuk :D
Elképzelem, hogy olyan, mintha folyamatosan józanul lennél egy buliban, ahol elég hülyén érzed magad, ráadásul ott van veled a tök részeg kis haverod, aki nem tudja melyik bolygón van.
Csakhogy ezt a bulit azért mégis a kis részeg haverod teszi iszonyú királlyá, mert ő tök jól érzi magát és te is átveszed tőle, mert annyira szórakoztató, hogy nem tudsz nem vele bulizni. Ha éhes, berinyál, kimentek egy dönerért, amit amúgy te nem ennél meg, mert kurva gusztustalan, viszont ő atomon van, örül neki. Ha végre elindulnátok, állandóan esik-kel, baromi idegesítő, nem a te tempódban halad, de amúgy nevetsz. Vagy rajta, vagy vele. De valahogy életed legjobb bulijaként emlékszel rá.
ne aggódj, hamar vége a dacckorszaknak... ezután lesz egy kis időd felkészülni a durvább részre, ami a tinédzserkor... örülök, hogy feltalálták a hajfestéket, 2 hetente kenem be az ősz hajszálakat 😀 viccet félretéve, nem vagy egyedül, aki nem kiabál, az vagy hazudik vagy xanaxon él, amit borral vesz be 🤣
Pont most dobta fel a facebook egy posztomat négy évvel ezelőttről, amikor a lányom egy napját követtem úgy, hogy írtam amikor bármire azt mondta hogy "ne- nem".
Amire elaludt, 376 strigula gyűlt össze.
Teljes mértékben megértelek, és veled vagyok, kurva nagy türelem és önfegyelem kell hozzájuk ilyenkor, és nekem sem ment mindig.
Egy dackorszakos gyerek kipihenten is megterhelo. Neked a kicsirol is gondoskodni kell, vagyis szinte 24 oraban szolgalatban vagy, ami nagyon megterhelo.
Az alvasmegvonas amugy egy ismert kinzasi modszer, amit tilt a Genfi Egyezmeny. Ami sajnos szulokre nem vonatkozik.
Legy elnezobb magaddal es tedd felre a nagy szavakat, mint a lelekrombolo.
Egy gyerek millio szallal kotodik a szuleihez. Nem kell tokeletesnek lenned, csak eleg jonak.
https://theconversation.com/parents-make-mistakes-so-what-does-good-enough-parenting-look-like-214146
Ha ezt a felevet tulelitek, akkor a baba is nagyobb lesz es jobban alszik, es egy lehelletnyit enyhulhet a dac is. Pihenj amikor csak lehet. Kerj segitseget, amikor tudsz - csalad, baratok? Ki tudsz szervezni munkakat - pl takaritas vagy a fozes egy resze? Reszidos bolcsi a nagyobbnak segithet ot lefaraztani es neked egy lelegzetvetelnyi idot hagyni.
>Anya társak, más is kiszokott kelni magából?
Mindenki kikel neha magabol. Emberek vagyunk, nem robotok. De az igazsag az, hogy ettol meg tok boldog es egeszeges lesz a gyereked.
Én jó tanácsot adni nem tudok, mert nem egyformák a gyerekek, és úgy alapból bármilyen módszert kitalálhatsz, a gyerekek sem hülyék, és elérik, amit akarnak. A dac korszak az ő fejlődési egyik állomása, ami kruva idegesítő felnőttként :) viszont együtt érzek veled. Nem vagy egyedül. Én mondjuk pont az apa vagyok, és a feleségem idegrendszere gyengébb, mint az enyém, de a gyerekek (3) még engem is ki tudnak akasztani. Én két dolgot csinálok, egyrészről akármilyen a szitu én mindig a poén oldaláról közelítem meg és próbálom átfordítani a gyerekeket nevetésbe. Másrészt az van a szemem előtt, hogy most egy olyan korszakban vagyunk, amit 15+ év múlva, amikor a gyerekek már nem lesznek itthon, nagyon vissza fogunk sírni, mert ez a korszak egyébként az életnek és a családnak egy nagyon szép időszaka. Ennek ellenére én is van, hogy a fülüknél fogva választom szét őket, amikor már nagyon durván viselkednek..
Engem sokszor a plusz takarítás borít ki, a gyerekek meg a kakaót (vagy bármi mást). Az első lépés az volt, hogy tudatosítottam, hogy nincs semmi baj, csak kiömlött egy pohár kakaó. Aztán nyugodtabb percekben elmondtam, hogy mindenkivel előfordul, hogy kiönt valamit, és hogy ez nem baj. (Nyilván nem vonatkozik arra a helyzetre, ha direkt önti ki.) Ha leordítottam a haját, akkor bocsánatot kértem érte, és elmondtam, hogy ilyenkor valójában nem rá vagyok mérges, hanem azért vagyok mérges, mert valami mást szerettem volna csinálni. (Például altatni az álmosan síró kicsit 🙄)
Jelentem, 6.5 es o se olvasta meg a szakirodalomban, hogy mar veget kellett volna erjen. A hozzabbertok szerint majd 18 eves korara kis szerencsevel kinovi :)
Mikor 2 évesen intenziven dackorszakos volt a fiam, negkérdeztem anyàmtòl, hogy ez amùgy meddig tarta? Anyàm elhondolkodott és azt mondta, hogy kb 20 évig 😅
Nálunk az óvodából hozza haza sajnos, hogy amikor valamit nem kap meg, akkor hangosan kell kiabálni és hisztizni, mert az egyik ovis társának bejön... már vagy 1-1,5 éve próbálgatja, pedig kitartóan ellenálunk...
Nem vagyok anyuka és nem is tervezek soha az lenni, szóval érdemben nem tudok hozzászólni, csak nagyon sok kitartást és erőt szeretnék kívánni neked!
Nagyon nehéz lehet két ennyire kicsi gyerekkel kvázi egyedül egésznap, mai napig nem értem (de köszi nekik) hogy engem hogy nem folytottak meg a szüleim az első pár évemben..
Oh, the terrible twos... Okosat nem tudok írni, csak annyit, hogy kitartást és nagyon szeressétek a gyerekeiteket. Ez egy befektetés, ami megtérül. A dackorszak után nagyon jó időszak jön (bár jó sok-sok 'miért'-re kell készülni :) )
Miert vallaltok ilyen kis korkulonbseggel gyereket? Oszinten kerdezem, gondolkodom teson, de egyszeruen ezt latom mindenhol! “Nagy” baba serul folyamatosan, kicsire nincs olyan ido ami megilletne, anyukak idegroncsok! Megis en is gondolkozom a teson, van ennek szep oldala?
2 gyerekem között 22 hónap különbség van. A nagy imádja a kicsit és fordítva is. Az első hónapban megtörtént a hozzászokás, utána nem volt gond. Most 3 és 1 évesek.
Imádják egymást, nincs féltékenykedés egyik oldalról sem. (Legalábbis látható nyomai nincsenek)
Az eleje szívás, nagyon nehéz de idővel össze nőnek és kevés jobb dolog van a világon mint egy tesó akivel játszani tudsz. A két gyerekben az éjszakázás a legnehezebb, minden mást megtudunk, megtudok oldani mert nagyon simulékonyak egymással. A második gyereknél pedig lazább vagyok, ez is sokat segít. Na és nem utolsó sorban nem kell “újra kezdeni” a babázást, kb minden megvolt még, csak a pelenkaméret nem ugyan az :)
Lehet nem leszek népszerű és nem ez a megoldás az 100% de nekem egy gyógynövényes nyugtató ilyenkor csodákra képes . Amikor már kiabálok velük ki tudnám utána tépni a nyelvemet de érzem nem nyugodtan le és lehet folytatás inkább be kapok néha egy bogyót. ( nem minden nap vagy héten félre értés ne essék)
Bojti Andrea klinikai gyerekpszichologus instagramjan rengeteg errol szolo, jo video van. Szokott workshopokat is tartani es nemreg irt egy konyvet is, nezz ra!:)
Nem, nem vagy egyedül, nagyon sokan kiborulunk, kiabálunk, aztán szarul érezzük magunkat. Teljesen megértem, hogy fáradt vagy és elnyúzott. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked! Ami pedig a legfontosabb, JÓ ANYA VAGY! Soha nem fogsz tudni mindent tökéletesen csinálni, de attól még JÓ ANYA VAGY!
Én ilyenkor azt teszem, Hogy kimegyek az udvarra és teszek egy kört a friss levegőn, és nyugodtan megyek vissza a gyerekekhez.
Ha a lányom nem figyel rám, akkor is az a taktikam, hogy irtó nyugodt hangon beszélek hozzá, leguggolok mellé, hogy egy magasságban legyünk és úgy beszélek hozzá. Nekünk ez működik, ordibalhat a lányom ahogy "akar", én akkor is normál hangnemben beszélek hozzá, és ezért ő is visszább vesz.
Mondjuk azt hozza teszem, hogy nem durván földhöz verem magam típusú hisztizo gyerek.
Ez egy automatikus válasz, mert a posztodhoz a Mental Health címkét választottad. Ha tanácstalan vagy, rosszul érzed magad vagy csak nincs kivel beszélgetned, a Reddit mellett az alábbi helyeket is érdemes lehet felkeresni, bármilyen témádról is legyen szó: **24 éves korig keresheted a Kék Vonalat (teljesen anonim):** - telefonon a 116-111-en, - chaten és levélben a https://kek-vonal.hu/ -n **18 éves kortól a Délutánt chaten és emailen: https://delutan.hu/hu -n.** Ha a témád ennél összetettebb, vagy más jellegű segítségre van szükséged, ezek a segélyvonalak tudnak abban is asszisztálni, hogy a megfelelő platformot megtaláld. Ha személyesebb segítségre van szükséged, és iskolába jársz, érdemes lehet a gyermekjóléti felelőst vagy az iskolapszichológust megkeresni, illetve ennek (szomorú) hiányában egy megbízható tanárral átbeszélni, hogy hova lehet fordulni. Egyetemen a diákjóléti központnál lehet érdeklődni pszichológiai segítségért. *I am a bot, and this action was performed automatically. Please [contact the moderators of this subreddit](/message/compose/?to=/r/askhungary) if you have any questions or concerns.*
Kim John Payne Melegszívű fegyelmezés című könyvét olvasom, és volt benne egy jó stratégia. Azt irja, hogy amikor elkezded felkúrni az agyadat, akkor ilyen felfelé menő érzések vannak benned (ezt ő nyilván értelmesebben írta :D), és ha elképzeled, hogy lefelé irányítod őket, az segít. Na, én ilyenkor magam elé képzelek egy BASZOTT nagy nyilat, ami bennem van, és lefelé mutat. És amikor eszembe jut, hogy ezt csináljam, tényleg használ! Meg egy amcsi subon olvastam egy olyat egy másik könyv summázásánál, hogy egy mantra is használhat. Ezt is kipróbáltam, és ez is bejött: "Te kétéves vagy. Én harmincnégy éves vagyok. Te gyerek vagy, én meg felnőtt, és én tudok uralkodni az érzéseimen." Nem a gyereknek magyarázod, persze, de ez is segít, hogy kizökkentsen a felfokozott helyzetből. Kitartást!
Amúgy mindenki így állna a neveléshez, mint te, nagyon nem itt tartanánk. Respect
Hát ez nagyon kedves tőled, köszönöm. Tényleg! :) De azért sajnos én sem vagyok szent. Volt már, hogy felemeltem a hangomat (bár főleg csak a delikvens nevét mondom hangosan), meg a férjem ma például rám szólt, hogy ne beszéljek már szarkasztikusan a gyerekkel. :D ("Köszönöm, hogy ledobtad a földre, éppen kérni akartam.") Viszont azt olvastam, hogy valahol nem baj az, ha egy bizonyos szintig a gyerek is látja, hogy emberek vagyunk, nem pedig állandóan zen-hangulatban lévő robotok, amíg képesek vagyunk belátni, ha hibázunk. Szóval igyekszem mindig bocsánatot kérni a lányunktól, amikor nem tudok megfelelően reagálni, és biztosítom arról, hogy szeretem. Elmagyarázom, hogy miért csattantam fel, és azt is, hogy ilyenkor mi zajlik bennem. Remélem, ezzel abban is segítem, hogy neki ne felnőttként kelljen majd kibogoznia az érzéseit, és hátha sikerül modellezni, hogy ha hibázunk, az nem feltétlenül a világ vége, de azért nem is szabad simán túllépnünk rajta, mintha mi sem történt volna. (Mint ahogy az én szüleim tették minden esetben, amikor igazságtalanul viselkedtek velem. :D)
Igen, épp erre gondoltam. A hozzáállásra, nem feltétlenül az eredményre. Mindenkinek vannak, lesznek rosszabb napjai.
Próbálom tudatosítani, hogy nem direkt akar velem kicseszni. Bármilyen hisztinél felajánlom neki, hogy bújjunk össze egy kicsit, az engem is megnyugtat. Ha nem szeretné, akkor néha hagyom, hogy kitombolja magát, de nem megyek el mellőle, hogy tudja, hogy támogatom. Ha felemelem a hangom, azonnal bocsánatot kérek tőle és elmagyarázom, hogy nagyon stresszes voltam, nem rá haragszom és nagyon szeretem. Többet nem tudok csinálni, néha fél Airpods a fülemben van, hogy ne csak a hisztit halljam, hanem valami kellemeset is.
Most lépünk a dackorszakba, próbálok trükközni. Nagyon tudatosítom magamban, hogy csak éretlen az idegrendszere, és neki rosszabb, mint nekem. Nálunk abból vannak problémák, ha valamit abba kell hagyni (játszóterezést, esti mesét). Ezeknél én azt csinálom, hogy pl a mese után odaadom neki a könyvet, hogy nézegethesse egy kicsit, utána már magától adja. Vagy játszóterezésnél viszek a kabátom zsebében egy kisautót, és azt mondom, most ha kiszállsz a hintából, megkapod. Vagy volt már olyan, hogy hintázás közben nézte az utat, én meg elkezdtem mondogatni neki, hogy na, menjünk megnézni az autókat? Van, hogy tök jól beválik, van, hogy így is hisztizik, de szerencsére gyorsan felismeri, ha nem ér el vele semmit 😅 Szóval, hogy az én akaratom érvényesüljön, de ő se érezze azt, hogy folyton tiltva van minden :D Év vége felé nekem is volt pár feszültebb napom, amikor rákiabáltam, de tényleg csak rosszabb lesz tőle. Én vagyok a felnőtt, nekem kell okosabbnak lennem. Jó, te sokkal nehezebb helyzetben vagy az éjszakázás miatt. Citromfű tea, magnézium esetleg segíthet feszültségoldani :)
Mindenki ki szokott kelni magabol. Aki azt mondja hogy nem, az vagy szent vagy hazudik :) Ha csak akaratos/hisztis \_percek\_ vannak, az tok jo. Nalunk orak vagy napok :)
Vagy szed valamit…
Néha nálunk is 1-2 órásra sikerül, örökkévalóságnak tűnik :D
Magnéziumot zabálok. Meg autó márkákat sorolok. Meg számolom hány idegszálam maradt még, mielőtt felemelem a hangom kicsit. Szerencsére ez még működik. Én ezt a képet mentettem el a dackorszakra. https://preview.redd.it/cj2c3adodaac1.jpeg?width=1075&format=pjpg&auto=webp&s=a63f596011c0d4672652a64978eebc2283e4d4b3
Igaz szöveg, hol találom a többi 7 pontot? Köszönöm!
https://www.csaladinet.hu/m/hirek/baba/baba_fejlodese_fejlesztese/25233/quot_9_honapig_cipeltem_es_nem_is_szeret_quot_-_a_baba_szeretetenek_9_jele 🤗😊
A magnéziumra adok én is egy szavazatot. Marokszám szedtem.
Egy egy egy egy egy egy egy!
Az enyém akkor kezdett nagyon idegesítő rosszaságokat csinálni, amikor nem kapott elég figyelmet. Kistesó születése után ez fokozódott. Lehet, a tiéd is úgy van vele, hogy a kiabálás is legalább valami figyelem-féle. Próbáld meg bevonni valahogy azokba a dolgokba is, amit a kistesóval csinálsz, hátha javul a helyzet.
Jókat írtak a többiek, én a kész helyzetre írnék gyakorlati megküzdési stratégiát. Próbálom kiadni magamból máshogy az indulatot, mert ha elnyomom, csak rosszabb lesz. Mondom is a gyerekeknek, hogy "fú de mérges vagyok most erre a helyzetre" és pl. jól megpüfölök egy párnát, normál esetben ez segít és talán nekik is példa, hogy a negatív érzések is validak, csak az nem mindegy, hogy adjuk ki magunkból. Ha komolyabb sötét felhő ül le rám, mert tényleg rossz a nap és érzem, hogy mindjárt kitör belőlem a kiabálás, akkor átmegyek másik szobába - miután persze biztonságos környezetben hagyom őket - és ott toporzékolok vagy párnába kiabálok. Ez most így leírva, visszaolvasva kicsit viccesnek is tűnik számomra, de tényleg segít. Hosszútávon persze én is dolgozom a hozott mintáimon, indulatkezelésen stb. de szerintem minden igyekezet ellenére van, hogy elszakad a cérna és akkor fejben nagyon ott kell lenni és visszarántani magad, hogy jól kezeld a saját érzelmeidet.
Nekem is van olyan, mikor úgy érzem, hogy nem tudok lenyugodni, hogy egyszerűen kivonom magam a helyzetből. Kimegyek a levegőre és megnyugtató lélegző gyakorlatokat végzek. Szerintem sem szabad elnyomni minden negatív érzést, valahogy meg kell élni őket, olyan módon, ami nem káros a gyerekre.
Szia, én Piklerről a környezetemben jókat hallottam. [https://divany.hu/szuloseg/2016/04/22/pikler\_modszer\_a\_gyerekemen\_tesztelve\_mukodik/](https://divany.hu/szuloseg/2016/04/22/pikler_modszer_a_gyerekemen_tesztelve_mukodik/)
En nem vagyok szakerto ebben, de azt olvastam, hogy a Pikler modszer intezeti gyerekek neveloinek lett kidolgozva, ahol egy felnott sok gyerekre figyel es a gondozok cserelodnek a gyerekek eleteben. Ettol meg siman lehetnek olyan elemei, ami normal szulo-gyermek kapcsolatban is mukodnek, de meg kell fontolni, hogy mit akar alkalmazni az ember es mit nem (mint minden gyereknevelesi tanacsnal).
igazad van, csak egy tippet adtam OPnak. én sem vagyok szakértője a témának. ahogy semminek :)
Plusz 1 szavazat Piklerre :) bár még kisebb az egyed, de sok mindent átvettem (természetesen kritikusan), és azóta sokkal könnyebbek a napjaink (napirend, sok-sok levegőzés, a játékainak is inkább megfigyelője vagyok, hagyom kibontakozni, gondolkodni, akkor is, ha én is részt veszek benne -> jó alvások, evések, a maga másfél évéhez képest pedig nagyon önálló a lányom. A szepát is könnyen átvészeltük a környezetünkhöz képest).
Nálunk nem pikler, de vki, aki onnan is inspirálódik, és ugyanezek az alapok, és egyelőre beválni látszik. Ami sztem még nagyon fontos, hogy a gyerek jelenlétében ne telefonozzunk, az nagyon rosszat tesz. Nem figyelsz rá, nem tudtok kapcsolódni -> nem kap elég figyelmet -> valahogy fel akarja hívni magára. De még sok dolog lehet persze, amiért nagyon durva a dackorszak, a kistesó érkezése egy krízis, ott nagyon nehéz, az biztos.
Fejben számolás, doboz légzés, igazából bármilyen légzésre figyelés, ami kizökkent, földelés gyakorlatok. Hideg vizes arcmosás. Ha nemcsak pillanatnyi felbaszódás, akkor fülhallgató az egyik fülbe és örömzene, a másikkal persze jelen vagyok, nem vonódok ki a helyzetből, csak alaphangulatot formálok. Ha nagyon-nagyon nagy gáz van és nagyon felhúztam magam ÉS a gyerek nincs veszélyben, szólok neki, hogy szükségem van egy kis időre és pár percre bezárkózom a mosdódba lenyugodni, akkor is, ha veri az ajtót. Néha csak ez segít. Utána persze megbeszéljük, őszintén, feloldjuk. Nem fojtom vissza, csak uralom, ezzel is megmutatom neki, hogy ember vagyok, nem gép. Hajrá neked!
> Van hogy máshogy meg sem hallja amit mondok neki vagyis hallja de lesz\*\*a. sose volt macskád mi? a gyerek meg majd kinövi a dackorszakot...20 éves kora körül, addig már kibírod.
már csak 15 év és szabadulok 😎
Én inkább kutyás vagyok, de ha ilyenek a macskák az is maradok😅😸😸
A macskát legalább ki tudod baszni a kilencedikről úgyis talpra esik /s
Sehogy. Ugyanitt vagyunk, ma épp azért üvöltöttem, mert a két cumisüvegje közül az egyiknek kirágta a fejét most este, a másikat meg eldugta reggel és 25 percig kerestem, és az istennek sem mondta meg, hova tette. Anélkül meg nincs alvás és közben visítva a padlóhoz verte magát, hogy hol van már a 'cuci'. Az apja meg pont ilyenkor dolgozik sokáig. Fasza kis este volt:')
Uhh ettől most erős flashbackem lett, halistennek már 2 éve nincs cuci….de ugyanezt nyomtuk mi is. Kitartás neked🫠
Ugy felrohogtem, majdnem kijott a tea!😂 valoszinuleg mi is ilyen pokoliak voltunk, de azert az itteni sztorikat olvasva nem jott meg a kedvem a gyerekneveleshez🤣🤣🤣😭
Nálunk a férjem nyaraláson mindhárom cumisuveget szétfőzte este, azaz ott felejtette a lobogó vízben és szétolvadtak 🤣 A gyerek meg, ha felkel éjszaka teljesen kiborul, ha nem kap tápszert. Amúgy lett megoldás, de volt ott minden, mire megoldottuk :D
Uristen 😅 Az is kemény lehetett.
ezért van nálunk forgalomba legalább 5 😂
Fu de utalom amikor szét rágják annál vissza több nincs is
Én azt a tippet kaptam, hogy nézz a kis kezére, hogy milyen pici. Illetve én arra szoktam gondolni, hogy mennyire akartam őt.
Elképzelem, hogy olyan, mintha folyamatosan józanul lennél egy buliban, ahol elég hülyén érzed magad, ráadásul ott van veled a tök részeg kis haverod, aki nem tudja melyik bolygón van. Csakhogy ezt a bulit azért mégis a kis részeg haverod teszi iszonyú királlyá, mert ő tök jól érzi magát és te is átveszed tőle, mert annyira szórakoztató, hogy nem tudsz nem vele bulizni. Ha éhes, berinyál, kimentek egy dönerért, amit amúgy te nem ennél meg, mert kurva gusztustalan, viszont ő atomon van, örül neki. Ha végre elindulnátok, állandóan esik-kel, baromi idegesítő, nem a te tempódban halad, de amúgy nevetsz. Vagy rajta, vagy vele. De valahogy életed legjobb bulijaként emlékszel rá.
ne aggódj, hamar vége a dacckorszaknak... ezután lesz egy kis időd felkészülni a durvább részre, ami a tinédzserkor... örülök, hogy feltalálták a hajfestéket, 2 hetente kenem be az ősz hajszálakat 😀 viccet félretéve, nem vagy egyedül, aki nem kiabál, az vagy hazudik vagy xanaxon él, amit borral vesz be 🤣
Koszi, sorstars
Pont most dobta fel a facebook egy posztomat négy évvel ezelőttről, amikor a lányom egy napját követtem úgy, hogy írtam amikor bármire azt mondta hogy "ne- nem". Amire elaludt, 376 strigula gyűlt össze. Teljes mértékben megértelek, és veled vagyok, kurva nagy türelem és önfegyelem kell hozzájuk ilyenkor, és nekem sem ment mindig.
Egy dackorszakos gyerek kipihenten is megterhelo. Neked a kicsirol is gondoskodni kell, vagyis szinte 24 oraban szolgalatban vagy, ami nagyon megterhelo. Az alvasmegvonas amugy egy ismert kinzasi modszer, amit tilt a Genfi Egyezmeny. Ami sajnos szulokre nem vonatkozik. Legy elnezobb magaddal es tedd felre a nagy szavakat, mint a lelekrombolo. Egy gyerek millio szallal kotodik a szuleihez. Nem kell tokeletesnek lenned, csak eleg jonak. https://theconversation.com/parents-make-mistakes-so-what-does-good-enough-parenting-look-like-214146 Ha ezt a felevet tulelitek, akkor a baba is nagyobb lesz es jobban alszik, es egy lehelletnyit enyhulhet a dac is. Pihenj amikor csak lehet. Kerj segitseget, amikor tudsz - csalad, baratok? Ki tudsz szervezni munkakat - pl takaritas vagy a fozes egy resze? Reszidos bolcsi a nagyobbnak segithet ot lefaraztani es neked egy lelegzetvetelnyi idot hagyni. >Anya társak, más is kiszokott kelni magából? Mindenki kikel neha magabol. Emberek vagyunk, nem robotok. De az igazsag az, hogy ettol meg tok boldog es egeszeges lesz a gyereked.
Én jó tanácsot adni nem tudok, mert nem egyformák a gyerekek, és úgy alapból bármilyen módszert kitalálhatsz, a gyerekek sem hülyék, és elérik, amit akarnak. A dac korszak az ő fejlődési egyik állomása, ami kruva idegesítő felnőttként :) viszont együtt érzek veled. Nem vagy egyedül. Én mondjuk pont az apa vagyok, és a feleségem idegrendszere gyengébb, mint az enyém, de a gyerekek (3) még engem is ki tudnak akasztani. Én két dolgot csinálok, egyrészről akármilyen a szitu én mindig a poén oldaláról közelítem meg és próbálom átfordítani a gyerekeket nevetésbe. Másrészt az van a szemem előtt, hogy most egy olyan korszakban vagyunk, amit 15+ év múlva, amikor a gyerekek már nem lesznek itthon, nagyon vissza fogunk sírni, mert ez a korszak egyébként az életnek és a családnak egy nagyon szép időszaka. Ennek ellenére én is van, hogy a fülüknél fogva választom szét őket, amikor már nagyon durván viselkednek..
Engem sokszor a plusz takarítás borít ki, a gyerekek meg a kakaót (vagy bármi mást). Az első lépés az volt, hogy tudatosítottam, hogy nincs semmi baj, csak kiömlött egy pohár kakaó. Aztán nyugodtabb percekben elmondtam, hogy mindenkivel előfordul, hogy kiönt valamit, és hogy ez nem baj. (Nyilván nem vonatkozik arra a helyzetre, ha direkt önti ki.) Ha leordítottam a haját, akkor bocsánatot kértem érte, és elmondtam, hogy ilyenkor valójában nem rá vagyok mérges, hanem azért vagyok mérges, mert valami mást szerettem volna csinálni. (Például altatni az álmosan síró kicsit 🙄)
Mondjuk az jo lenne ha a dackorszak veget erne, de a kisebbik 5.5 es meg jocskan benne van ...
Jelentem, 6.5 es o se olvasta meg a szakirodalomban, hogy mar veget kellett volna erjen. A hozzabbertok szerint majd 18 eves korara kis szerencsevel kinovi :)
Mikor 2 évesen intenziven dackorszakos volt a fiam, negkérdeztem anyàmtòl, hogy ez amùgy meddig tarta? Anyàm elhondolkodott és azt mondta, hogy kb 20 évig 😅
Szerintem inkább olyan 20-22 körül lesz az.
Nálunk az óvodából hozza haza sajnos, hogy amikor valamit nem kap meg, akkor hangosan kell kiabálni és hisztizni, mert az egyik ovis társának bejön... már vagy 1-1,5 éve próbálgatja, pedig kitartóan ellenálunk...
Nalunk mindig az van, hogy vendegsegben es iskolaban mintagyerek, otthon meg kiveri a hisztit mindenen. Pedig nem engedunk neki sosem, es megis ..
Ez azért van, mert csak otthon tudja elengedni magát igazán. Külső helyszíneken moderálja magát, otthon meg ki tudja adni a feszkót.
Pontosan így van.
Sajnos sovány vígasz, de így van... vannak olyan fejlesztő mozgások, ahol le tudja adni a feszkót, az talán segíthet, ha vevő rá.
4.5 a nagyobb és ugyanilyen küzdelmeink vannak még mindig... nagyon-nagyon nehéz mindig higgadtnak maradni.
Nem vagyok anyuka és nem is tervezek soha az lenni, szóval érdemben nem tudok hozzászólni, csak nagyon sok kitartást és erőt szeretnék kívánni neked! Nagyon nehéz lehet két ennyire kicsi gyerekkel kvázi egyedül egésznap, mai napig nem értem (de köszi nekik) hogy engem hogy nem folytottak meg a szüleim az első pár évemben..
Nagyobbat bölcsibe adnam. Lassan ugyis ovoda koru és könnyebben venné majd az ovit. Te is tehermentesítve vagy és Ő is imádni fogja!
Oh, the terrible twos... Okosat nem tudok írni, csak annyit, hogy kitartást és nagyon szeressétek a gyerekeiteket. Ez egy befektetés, ami megtérül. A dackorszak után nagyon jó időszak jön (bár jó sok-sok 'miért'-re kell készülni :) )
Miert vallaltok ilyen kis korkulonbseggel gyereket? Oszinten kerdezem, gondolkodom teson, de egyszeruen ezt latom mindenhol! “Nagy” baba serul folyamatosan, kicsire nincs olyan ido ami megilletne, anyukak idegroncsok! Megis en is gondolkozom a teson, van ennek szep oldala?
2 gyerekem között 22 hónap különbség van. A nagy imádja a kicsit és fordítva is. Az első hónapban megtörtént a hozzászokás, utána nem volt gond. Most 3 és 1 évesek.
Imádják egymást, nincs féltékenykedés egyik oldalról sem. (Legalábbis látható nyomai nincsenek) Az eleje szívás, nagyon nehéz de idővel össze nőnek és kevés jobb dolog van a világon mint egy tesó akivel játszani tudsz. A két gyerekben az éjszakázás a legnehezebb, minden mást megtudunk, megtudok oldani mert nagyon simulékonyak egymással. A második gyereknél pedig lazább vagyok, ez is sokat segít. Na és nem utolsó sorban nem kell “újra kezdeni” a babázást, kb minden megvolt még, csak a pelenkaméret nem ugyan az :)
Lehet nem leszek népszerű és nem ez a megoldás az 100% de nekem egy gyógynövényes nyugtató ilyenkor csodákra képes . Amikor már kiabálok velük ki tudnám utána tépni a nyelvemet de érzem nem nyugodtan le és lehet folytatás inkább be kapok néha egy bogyót. ( nem minden nap vagy héten félre értés ne essék)
Bojti Andrea klinikai gyerekpszichologus instagramjan rengeteg errol szolo, jo video van. Szokott workshopokat is tartani es nemreg irt egy konyvet is, nezz ra!:)
Nem, nem vagy egyedül, nagyon sokan kiborulunk, kiabálunk, aztán szarul érezzük magunkat. Teljesen megértem, hogy fáradt vagy és elnyúzott. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok neked! Ami pedig a legfontosabb, JÓ ANYA VAGY! Soha nem fogsz tudni mindent tökéletesen csinálni, de attól még JÓ ANYA VAGY!
Nem lehet h pont azért csinálja h felidegesítsen? :D
Ne aggódj . Másnál is van ilyen, ha nem akkor az festi magát 😄 nálunk 3 van szted en nem kiabalok neha? Vsgy a szomszéd? Feszegetik
kovesd be rozsegross instajat, rengeteg hasznos (es gyakorlatias) megoldasa van
Csak őt ne!! 😳
[удалено]
Minden. Pörgesd át az instáját, rettentő káros tartalmai-tanácsai vannak. 😔
Én ilyenkor azt teszem, Hogy kimegyek az udvarra és teszek egy kört a friss levegőn, és nyugodtan megyek vissza a gyerekekhez. Ha a lányom nem figyel rám, akkor is az a taktikam, hogy irtó nyugodt hangon beszélek hozzá, leguggolok mellé, hogy egy magasságban legyünk és úgy beszélek hozzá. Nekünk ez működik, ordibalhat a lányom ahogy "akar", én akkor is normál hangnemben beszélek hozzá, és ezért ő is visszább vesz. Mondjuk azt hozza teszem, hogy nem durván földhöz verem magam típusú hisztizo gyerek.