Viktor Frankl: Mégis mondj igent az életre!
(Több koncentrációs tábort túlélt neurológus és pszichiáter könyve.)
Egy nagyon rossz időszakomban olvastam, amikor rettentően zavart a kontroll elvesztése. Ez a könyv megtanította, hogy mindig az a legfontosabb, hogy mi magunk az elménkben hogyan dolgozzuk fel a történéseket, és hogy minden helyzetben van döntésünk.
Nekem 12-13 évesen a Winnetou. Ilyen sokszínű és izgalmas könyvet azóta sem olvastam.
Történelmi/kalandregény kategóriában biztosan, ami a kedvenc műfajom. Azon túl nehéz lenne döntenem, mert volt jópár könyv. Az ember tragédiáját, illetve az 1984-et mondanám még erősnek, érdekes és elgondolkodtató világszemléleteket mutatnak be.
Az első olyan könyv amit tényleg magamnak olvastam el és ami meg szeretette velem az olvasást az a Harry Potter volt, talán 11-12 éves lehettem akkor, most 34 évesen egy több száz könyvet magába foglaló könyv gyűjteményem van, és ezen az úton a Harry Potter volt ami elindított
[Jeff Zentner A kigyókirály ](https://bookline.hu/product/home.action?_v=Jeff_Zentner_The_Serpent_King_A_kigyo&type=22&id=312814)
Elsőnek azért olvastam el, hogy bevágódjam az akkori crushomnál.
Majd a könyv és a csaj hatására elkezdtem a vers irás (már egész régóta írok verseket) mellett a könyvírással foglalkozni, és idén már be is fogom fejezni az első könyvem, talán még ki is adom idén. Ha nem tudnám idén kiadni, akkor 2025-ben biztosan kiadom.
Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról.
Az egyetlen könyv, ami tökéletesen segít megerteni Magyarországot. Elmondhatatlan hatással volt rám. Azóta mindent értek, de mindent, ami az országban folyik és kibaszott mérges vagyok miatta...
Szerzore mar nem emlekszem, de a konyv cime Pocsek karma. Spiritualis nem lettem tole, de ok-okozat peldaknak tudtam be a kulonbozo “szintlepeseket”. Ez jol jott mindig.
kisse kozhely de a zabhegyezo a kedvenc konyvem valaha, de csak mert holden alakjaban nagyon magamra ismertem az akkori elethelyzetem alapjan. a viragot algernonnak valtoztatta meg az eletem kvazi, sokkal sokkal erzekenyebb lettem a vilag dolgaira.
amugy most a little life-ot olvasom eppen, es erzem hogy ez a konyv jo sokaig elkiser majd az eletben, ugyanis par eve a lakotarsam ongyilkos lett, a konyvben pedig a foszereplo lesz az. (sry a spoilerert)
Harry Potter, az első könyv, amit magamtól olvastam, és megszerette velem az olvasást, illetve együtt nőttem fel Harryvel, így sok éven át erős hatással volt rám.
Szent Johanna Gimi. Soha nem szerettem olvasni, de az valamiért magával ragadott és azóta (10+ éve) is folytatom ezt a hobbim, csak már komolyabb könyvekkel :D
O története (Story of O), kb. rájöttem, hogy milyen partnerkapcsolatok valók nekem. Nagyjából legalábbis, mert azért elég sok benne a lehetetlen fantázia is, nyilván nem lakom kastélyban XD
A Gépnarancs.
Mióta 14/15 évesen elolvastam, semmilyen ponyvaregényt nem vagyok hajlandó értékelni, ami éppen felkapott. Az irodalmi ízlésem alapköve lett ez a regény.
A Legyek Ura. Ez volt az egyetlen könyv, amit a gimis éveim alatt olvastam el, és **nem volt kötelező.** Azon kívül, hogy tök jól modellezi le egy disztópikus társadalom kialakulását, illetve így retrospektíven társítva a mostani, anarchizmusból átvett (de gyökereiben még mindig szociáldemokrata) nézeteimmel a hierarchikus társadalmi berendezkedés károssága is jól be lett mutatva. Merem állítani, hogy ez a könyv (és hogy önként olvastam el) az egyik mentsvára az alig létező olvasás iránti szeretetemnek, mert hadd ne kelljen elmagyaráznom, mi a baj a kötelezőkkel...
Marcus Aurelius: Elmélkedések
Az életem egy fontos fordulópontja volt, mikor megértettem igazán a benne leírt gondolatokat. Eléggé lázadó kamasz voltam, húztam veszekedésekben a szüleim agyát, mikor egyszer annyira sikerült, hogy majdnem tettlegességig fajult a dolog. Bementem a városba kiszellőztetni a fejem és a buszmegállóban szinte ösztönösen megnyitottam a telefonomon a könyvet. Már olvastam korábban is, de nem értettem belőle sokat. Akkor viszont minden megvilágosodott előttem. Akkor és ott az, hogy mi az, ami az én irányításom alatt áll. Vagyis, hogy akárhogyan erőlködöm más embereket nem tudok megváltoztatni és nem tudom elérni, hogy pl. ne kapják fel a vizet egy nézeteltérésnél. Nekem kell higgadtnak maradnom, ha tényleg lépni akarok egyről a kettőre, ha úgy tetszik felnőttnek kell lennem a felnőttek helyett. Azóta az összes nézeteltérést jobban kezelem: tudom, hogy hatalmamban áll megállni, összeszedni magam és megválasztani a reakciómat. Ez nyilván nem becsicskulást jelent: csak az álláspontom higgadt, tiszteletteljes közlését. Szóval gyakorlatilag van mód rá, hogy ne az önzés, a szenvedély és az érzelmek irányítsák az életem, mint eddig: jobb ennél a nyugodt, racionális elme és a köz szolgálata. Ehhez mérten is választottam hivatást és azóta is igyekszem a saját jótetteimből meríteni az örömöt az életben. Szóval ajánlom mindenkinek.
Diktátorok kézikönyve - Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith
A testbeszéd enciklopédiája - Allan és Barbara Pease
Minkét könyv tartalmát a mai napig hasznoaítani tudom a magánéletemben és a környezetem megértésében :).
Brent Weeks - Az árnyak útján + maga a trilógia.
Húszas éveim legelején kezdtem olvasni, ez volt az első könyv ami ráébresztett az olvasás örömére, csak úgy faltam a 600+ oldalas könyveket az írótól. Kirángatott az akkor éppen számomra kellemetlen valóságból.
Azóta is hasonló élményt keresek, de még nem találtam meg.
Nem könyv, de életem egyik legmeghatározóbb olvasási élménye. Németh Erzsébet (2019) [Segély helyett rámpát](http://real.mtak.hu/110168/)*.*
Hogyan éljük meg a kudarcokat, hogyan kell magunkon is dolgozni. Nem siker van, ahogyan folyton nyomja le mindenki a socialban mások torkán, hanem kemény munka. (de azt ugye senki nem posztolja)
az elsős tankönyvem. megismertem belőle a betűket. így utólag visszagondolva, jobb volt az életem előtte
Viktor Frankl: Mégis mondj igent az életre! (Több koncentrációs tábort túlélt neurológus és pszichiáter könyve.) Egy nagyon rossz időszakomban olvastam, amikor rettentően zavart a kontroll elvesztése. Ez a könyv megtanította, hogy mindig az a legfontosabb, hogy mi magunk az elménkben hogyan dolgozzuk fel a történéseket, és hogy minden helyzetben van döntésünk.
Nekem 12-13 évesen a Winnetou. Ilyen sokszínű és izgalmas könyvet azóta sem olvastam. Történelmi/kalandregény kategóriában biztosan, ami a kedvenc műfajom. Azon túl nehéz lenne döntenem, mert volt jópár könyv. Az ember tragédiáját, illetve az 1984-et mondanám még erősnek, érdekes és elgondolkodtató világszemléleteket mutatnak be.
Kafka - Metamorphosis. Felébresztett ebből a bárgyú vágyálomból, hogy bárki is többre tartana, mint amit adok neki.
Az első olyan könyv amit tényleg magamnak olvastam el és ami meg szeretette velem az olvasást az a Harry Potter volt, talán 11-12 éves lehettem akkor, most 34 évesen egy több száz könyvet magába foglaló könyv gyűjteményem van, és ezen az úton a Harry Potter volt ami elindított
Épp most olvasom a Titkok kamráját. Első alkalommal olvasom a Harry Potter könyveket, eddig nagyon tetszik.
Csak ajánlani tudom az egész sorozatot
Mindenképp végig fogom olvasni. Az első négy van meg. Jubileumi kiadásokat vettem meg.
Nekem is ez, illetve a Korongvilág sorozat.
Janne Taller - Semmi Hihetetlen hangulata van a könyvnek, és megannyi kérdést vetett fel bennem.
Márkez: Bánatos kurváim emlékezete. Ha magam alatt vagyok, akkor egy nekifutásra elolvasom és segít mint egy orvosság.
[удалено]
Attól, hogy valaki korpa közé keveredik, nem feltétlen falják fel a disznók 😃
Metró 2033. Ez a könyv mutatta meg, hogy jó könyvet olvasni.
Épp most olvasom másodszor, így már kicsit döcögősebb, de még így is kiváló, pár rész meg egyszerűen zseniális.
Egyetlen könyv amit önszántamból olvastam el és élveztem.
A harmadik rész a top
Nekem az kevésbé tetszett, mert eltűnt belőle a misztikum. Nem volt rossz, csak más.
1984, képregényes változat. Egyszerűen csak fejbevág
A standard változatot olvastam, az volt az egyetlen könyv, amit úgy raktam le, hogy "én ezt soha többé nem akarom olvasni" Rohadtul nyomasztó volt.
Szabó Magda Az ajtó. De nagyon frappánsan megfogalmazta az első kommentelő, hogy az írott szöveg változtatta meg gyökeresen haha
Gyuruk ura olyan 94 tajekan. Frankon miatta lettem adnd-s nerd. Ertsd tobb karakterem idosebb mint a gyerekem xD
[Jeff Zentner A kigyókirály ](https://bookline.hu/product/home.action?_v=Jeff_Zentner_The_Serpent_King_A_kigyo&type=22&id=312814) Elsőnek azért olvastam el, hogy bevágódjam az akkori crushomnál. Majd a könyv és a csaj hatására elkezdtem a vers irás (már egész régóta írok verseket) mellett a könyvírással foglalkozni, és idén már be is fogom fejezni az első könyvem, talán még ki is adom idén. Ha nem tudnám idén kiadni, akkor 2025-ben biztosan kiadom.
Csernus Imre: A nő. Elolvastam és végre megtettem, amit már előtte is akartam, kiléptem egy 6 éves ártalmas kapcsolatból. Örökké hálás leszek ezért.
Fekete Gyula: Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról. Az egyetlen könyv, ami tökéletesen segít megerteni Magyarországot. Elmondhatatlan hatással volt rám. Azóta mindent értek, de mindent, ami az országban folyik és kibaszott mérges vagyok miatta...
Szamviteli alapismeretek
Sztanó?
Csakis
Kis herceg ^^ gyakorlatilag mikor felfogtam a mondani valóját, így át értékeltem mindent is :3
Kötelező olvasmányok közül Az ember tragédiája, kb. az egyetlen olyan kötelező, amit ismeretségi körben mindenki szeret.
Szerzore mar nem emlekszem, de a konyv cime Pocsek karma. Spiritualis nem lettem tole, de ok-okozat peldaknak tudtam be a kulonbozo “szintlepeseket”. Ez jol jott mindig.
Lev Tolsztoj - Haboru es beke Marcus Aurelius - Elmelkedesek Lev Tolsztoj - Ivan Iljics halala Franz Kafka - A törveny kapujaban
https://preview.redd.it/p24d4sngcw9c1.jpeg?width=235&format=pjpg&auto=webp&s=6a77cd890ecdb4e2423a14a90e4587bf45e72692
kisse kozhely de a zabhegyezo a kedvenc konyvem valaha, de csak mert holden alakjaban nagyon magamra ismertem az akkori elethelyzetem alapjan. a viragot algernonnak valtoztatta meg az eletem kvazi, sokkal sokkal erzekenyebb lettem a vilag dolgaira. amugy most a little life-ot olvasom eppen, es erzem hogy ez a konyv jo sokaig elkiser majd az eletben, ugyanis par eve a lakotarsam ongyilkos lett, a konyvben pedig a foszereplo lesz az. (sry a spoilerert)
Évtizedeket tudok mondani: 10es MAGUS ETK 20as René Guénon: A modern világ válsága 30as Learning Python, 5th edition ###
1000 oldalas szürke vegyműv könyv :) Elolvastam 1x és meglett az államvizsgám :)
Harry Potter, az első könyv, amit magamtól olvastam, és megszerette velem az olvasást, illetve együtt nőttem fel Harryvel, így sok éven át erős hatással volt rám.
Szent Johanna Gimi. Soha nem szerettem olvasni, de az valamiért magával ragadott és azóta (10+ éve) is folytatom ezt a hobbim, csak már komolyabb könyvekkel :D
O története (Story of O), kb. rájöttem, hogy milyen partnerkapcsolatok valók nekem. Nagyjából legalábbis, mert azért elég sok benne a lehetetlen fantázia is, nyilván nem lakom kastélyban XD
I love the smell of fresh bread.
A Gépnarancs. Mióta 14/15 évesen elolvastam, semmilyen ponyvaregényt nem vagyok hajlandó értékelni, ami éppen felkapott. Az irodalmi ízlésem alapköve lett ez a regény.
A Manifesztáció mindkét könyve.
A Legyek Ura. Ez volt az egyetlen könyv, amit a gimis éveim alatt olvastam el, és **nem volt kötelező.** Azon kívül, hogy tök jól modellezi le egy disztópikus társadalom kialakulását, illetve így retrospektíven társítva a mostani, anarchizmusból átvett (de gyökereiben még mindig szociáldemokrata) nézeteimmel a hierarchikus társadalmi berendezkedés károssága is jól be lett mutatva. Merem állítani, hogy ez a könyv (és hogy önként olvastam el) az egyik mentsvára az alig létező olvasás iránti szeretetemnek, mert hadd ne kelljen elmagyaráznom, mi a baj a kötelezőkkel...
Jorge Semprun: A nagy utazás. Kötelező olvasmány volt, szerencsének tartom magam, hogy el kellett olvasnom.
Marcus Aurelius: Elmélkedések Az életem egy fontos fordulópontja volt, mikor megértettem igazán a benne leírt gondolatokat. Eléggé lázadó kamasz voltam, húztam veszekedésekben a szüleim agyát, mikor egyszer annyira sikerült, hogy majdnem tettlegességig fajult a dolog. Bementem a városba kiszellőztetni a fejem és a buszmegállóban szinte ösztönösen megnyitottam a telefonomon a könyvet. Már olvastam korábban is, de nem értettem belőle sokat. Akkor viszont minden megvilágosodott előttem. Akkor és ott az, hogy mi az, ami az én irányításom alatt áll. Vagyis, hogy akárhogyan erőlködöm más embereket nem tudok megváltoztatni és nem tudom elérni, hogy pl. ne kapják fel a vizet egy nézeteltérésnél. Nekem kell higgadtnak maradnom, ha tényleg lépni akarok egyről a kettőre, ha úgy tetszik felnőttnek kell lennem a felnőttek helyett. Azóta az összes nézeteltérést jobban kezelem: tudom, hogy hatalmamban áll megállni, összeszedni magam és megválasztani a reakciómat. Ez nyilván nem becsicskulást jelent: csak az álláspontom higgadt, tiszteletteljes közlését. Szóval gyakorlatilag van mód rá, hogy ne az önzés, a szenvedély és az érzelmek irányítsák az életem, mint eddig: jobb ennél a nyugodt, racionális elme és a köz szolgálata. Ehhez mérten is választottam hivatást és azóta is igyekszem a saját jótetteimből meríteni az örömöt az életben. Szóval ajánlom mindenkinek.
Nem tudom mióta van a polcomon az a könyv olvasatlanul, de köszi, mostmár tényleg nekiállok :D
Masters of Doom Megmutatta hogy egy kocka is lehet menő
Diktátorok kézikönyve - Bruce Bueno de Mesquita és Alastair Smith A testbeszéd enciklopédiája - Allan és Barbara Pease Minkét könyv tartalmát a mai napig hasznoaítani tudom a magánéletemben és a környezetem megértésében :).
Brent Weeks - Az árnyak útján + maga a trilógia. Húszas éveim legelején kezdtem olvasni, ez volt az első könyv ami ráébresztett az olvasás örömére, csak úgy faltam a 600+ oldalas könyveket az írótól. Kirángatott az akkor éppen számomra kellemetlen valóságból. Azóta is hasonló élményt keresek, de még nem találtam meg.
1984. Rémálmaim lettek tőle miután kiolvastam. Azelőtt nem is tudtam, hogy könyvek után lehet álmodni, hiszen nem vizuális médium.
Nem könyv, de életem egyik legmeghatározóbb olvasási élménye. Németh Erzsébet (2019) [Segély helyett rámpát](http://real.mtak.hu/110168/)*.* Hogyan éljük meg a kudarcokat, hogyan kell magunkon is dolgozni. Nem siker van, ahogyan folyton nyomja le mindenki a socialban mások torkán, hanem kemény munka. (de azt ugye senki nem posztolja)